Ismét lomtalanításhoz fogtam. A fürdőszobából, az előszobából és a konyhából viszonylag könnyen összegyűlt két nagy zacskó kacat. Nehezebb a ruhatár válogatása, hiszen nincs túl sok ruhám, a régebbieket az anyaguk minősége, az újabbak a „divat" tartja a szekrényben. Mivel nem szeretek túl nagy hangsúlyt fektetni a napi öltözködésre, egész télen három-négy pulcsit váltogatok, három nadrággal. De akkor minek tartogatom a többit, ha az alapruhatáram alig néhány darab?
De talán nekünk, újságíróknak a legtöbb gondolkodást, fejtörést a régi újságcikkektől, lapszámoktól, kiállítás katalógusoktól, utazási emlékektől való megválás okoz. Hiszen mindehhez, amit eddig őrizgettünk, szép emlékek fűznek. Csaknem harminc éve kezdtem a pályát, egy-egy feladat megoldásához szükséges anyag egy szelet önmagunkból, s a számítógépben, laptopon őrzött képek, dokumentumok korántsem adják meg azt az érzést, nem idézik fel az egykori hangulatot... Ezektől szinte megkönnyebülve válok meg (igyekszem újrahasznosítás reményét hordozó helyre juttatni), s eltökélt szándékom, hogy folytatom a megkezdett munkát, hiszen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mennyi fölösleges holmi vesz körül...
Egyszerű és szép, jó minőségű, időt álló tárgyakkal lenne jó körülvenni magukat. Hogy a mennyiség uralkodjon a minőség felett, hogy a tárgyak ne szorítsanak ki bennünket a házból, az életünkből.
De ehhez igen szigorúnak kell lenni önmagunkhoz, s be kell vallanom, ez nekem nem igazán megy.
