A rekkenő hőségben igazi felüdülést jelent egy fagylalt. Egyik nyáron kísérleteztem házi fagylalt főzésével, a forró tűzhelynél nem épp kellemes háromnegyed órát töltöttem, mire besűrűsödött a massza, s fagylaltgép híján egy sima, jéghideg vaníliakrém volt csupán. Egyszerűbb megvenni a mások által készített, hűsítő mesterművet. Nehéz a legkülönfélébb csokis, vaníliás vagy épp gyümölcsös fagyik csábításának ellenállni. E hideg desszertek készítésekor a képzeletnek szinte semmi sem szab gátat. De tényleg!!!
Olvasom, hogy egy új-zélandi kis cég karfiolból készít fagylaltot. A nem megfelelő formájú, méretű karfiolokat a szupermarketek nemigen veszik át, a termelők nyakán maradnak. Ám az új-zélandi vállalkozó kitalálta, a semleges ízű karfiol jó alapanyag lehet valamilyen desszerthez. Megkóstoltatták járókelőkkel, akik dicsérték, nem panaszkodtak, hogy zöldségíze van a csokoládés, epres és csokis keksz ízű fagyiknak.
S a szakemberek szerint van még egy előnye a cég karfiolból készült jeges édességének: szója- és gluténmentes, dióféle sincs benne, s adalékanyag nélkül gyártják, környezetbarát, lebomló papírdobozokban árusítják.
