Galileo Galilei 1592-es találmányáig az emberek sehogyan sem tudták lemérni bárminek a hőmérsékletét, de az is csak kezdetleges műszer volt, és 1723-ig kellett kivárni, amikor Gabriel Farenheit végre egy eléggé megbízható hőmérőt alkotott meg. Ami persze nem jelenti, hogy azóta csak egyre jobb minőségű és sokkal precízebb műszerek készülnek, és a ma embere minden pillanatban le tudja mérni a levegő, a test stb. pontos hőmérsékletét, amit az esetem is alátámaszt.
Gondoltam, hogy jó lenne a teraszra, folytonosan árnyékban levő helyre kiakasztani egy hőmérőt, ami segítene, hogy mindig az időjárásnak megfelelően öltözzek. A hőmérők terén tapasztalatlanul választottam ki egyet, nem is a legolcsóbbat, amely azután oda került a szögre. Gyorsan rájöttem, hogy az a vörös-lila színű valami a vékony üvegcsőben nem a várt módon viselkedik, idővel pedig kiderült, hogy a hosszú skála csak dísz, a hőmérő kizárólag öt Celzius-fokos határok között működik. Hogyan tudták így megcsinálni, fogalmam nincs, de hihetetlen módon 18 fok alá télen, 23 fok fölé pedig nyáron sem megy. Kár, hogy az időjárás sehogyan sem hajlandó a hőmérőmhöz igazodni!
