Nem lepődnék meg, ha mindenki agyalágyultnak tartana, ha most azt állítanám, hogy becsületes világban élünk. Mi több, én is ugyanezt gondolnám, ha ilyen kijelentéssel más hozakodna elő. Annál is inkább, hisz a rokonságban a napokban akadt, aki világos nappal csípett nyakon betörőt a tulajdon előszobájában.
Mégis megkockáztatom a kijelentést, hogy nem minden egészen fekete, és kellemes meglepetésre eseteként sok-sok ismeretlen emberben is meg lehet bízni.
Mondjuk, ha reggel 8 előtt megyek a pékhez, mert később már hiába mennék, hisz a kedvenc kenyérfajta gyorsan elfogy, mindig ott látom egy 9 órakor nyitó kifőzde kilincsére akasztva az arra a napra megrendelt és hajnalban kézbesített lepényeket, és még soha sem történt meg, hogy valaki megdézsmálta volna.
A másik példa a Felszabadulás sugárúton felállított önkiszolgáló kerékpárjavító állvány. Az erős, deszkaszerű fémkeretre rugós sodronnyal van odaerősítve egy fél tucat nélkülözhetetlen szerszám, és ott egy pumpa is, amelynek a hengere az aszfaltba van erősítve. Két héttel korábban láttam először, majd a múlt vasárnap ismét arra jártam, és láss csodát, nem volt megrongálva, a pumpa működött és a szerszámok is hiánytalanul megvoltak, senki sem csupálta le erővel az egyiket vagy a másikat.
