A vasárnap délutánt volt szerencsém Pécsen eltölteni. A történelem nagy szerelmeseként természetesen a varázslatos régi épületek, szobrok, emlékművek nyűgöztek le, amelyek Baranya megye székhelyének viharos múltjáról árulkodnak. Végül azonban mégsem az ódon falak vagy az emléktáblák megkopott szövegei gondolkodtak el, hanem a vasárnap délutáni nyüzsgés.
A Király utcában ugyanis vásárokon tapasztalható emberforgataggal lehetett találkozni. Itt egymás után sorakoztak a kávézók, cukrászdák és éttermek. A teraszok asztalainál csak hosszas keresgélés után lehetett szabad helyet találni. A pincérek alig győzték teljesíteni a sok megrendelést, asztalhoz vinni a sok kávét, fagylaltot és pizzát. Közben a színház előtti kis téren egy színpad volt felállítva, ahol táncosok szórakoztatták a járókelőket. Emellett utcazenészekkel is lehetett találkozni, akik egy kis apró reményében játszottak hangszereiken.
Otthon, Szabadkán gyakran járok vasárnap délutánonként a városközpontban, de sajnos hasonló forgataggal csak nagyon ritkán, legfeljebb egy-egy fesztivál vagy főtéri koncert alkalmával találkozok. A nap ezen időszakában itt inkább csak néhány kutyasétáltatóval, korzózó ifjú párral, babakocsis anyukával találkozni a főtéren és környékén. Úton hazafelé csak az járt a fejemben, hogy jövő vasárnap milyen jó lenne a Kiskorzón vagy a Corvin Mátyás utcában egy pécsihez hasonló nyüzsgő tömegben végigsétálni.
