Egy posztapokaliptikus világban újrarendeződnek az értékek, átalakulnak, majd eltűnnek a kapcsolatok és a kapcsolatrendszerek, megváltozik a cselekvések fontossági sorrendje, egyre lényegtelenebbé válik az, amitől az ember több, mint az állat, és egyre lényegesebbé válik az a mélyréteg, ahol semmiben sem különbözünk. Egy ilyen elképzelt szörnyű világban nem számít az együttérzés, a barátság, a béke, a kiegyensúlyozottság, az elégedettség, a bizalom, a szeretet, a szabadság, a szerencsétlen sorsúak megsegítése. Az önfeláldozás őrültség, hiszen nincs egy nagyobb rendszer, amelyen belül az önfeláldozó kölcsönösségre számíthat. Ezért az önzőség, az önérdek vezérel, hiszen a források roppant végesek, az energia idő, az idő élet, az élet több, mint halál, a minél több élet minél kevesebb halál. A világ összeomlása után nem marad más, mint a személyes lét körömszakadtáig, utolsó kétségbeesett erőfeszítésig történő védelmezése, bármiféle tanulság, következmény és cél nélkül.
Szerencsére nem élünk ilyen posztapokaliptikus világban.
