Már nem is tudom elképzelni, hogy visszatér-e valaha az élet a „normális” kerékvágásba, ahol nem minden második ember génszakértő vagy mikrobiológus. Vakcinaszakértőkkel, egészségügyi szakemberekkel, génkutató patriótákkal van tele minden üzenőfalam a közösségi oldalakon, pedig ugyanezek az emberek másfél éve még pékek, kamionsofőrök, könyvelők, lakatosok, mezőgazdászok voltak. Tisztességes emberek, tisztességes szakmával.
Már nem is csóválom a fejem. Annyi álhírrel bombáztak, hogy Zuckerberg és társai már nem tudnak érdekfeszítő reklámot az orrom alá nyomni, semmire sem kattintok rá, érzéketlenné tettek az online ismerősök.
Borzasztóan ráuntam az egész cirkuszra, amely eluralkodott a járvány következményeként. Mint egy ócskapiacon, az emberek egymást próbálják túllicitálni a hülyeségeikkel, elméleteikkel, autoritásukkal, hozzáértésükkel.
Nálunk még a honatyák közül is sokan rossz piaci kofák módjára kezelik a helyzetet. Már lassan két éve.
