Pár éve lehetett, hogy a belgrádi média arra próbálta rábeszélni a fogyasztó közönséget, hogy csakis hazai portékát vásároljon. Egy ideje, ki tudja miért, ilyesmit már nem nagyon hallani. Vagy sikerrel járt az akció, bár kétlem, vagy pedig rájöttek a reklám hiábavalóságára, hisz bárki láthatja, hogy a polcokon sok a behozatali áru, még a mezőgazdasági termékek (alma, fokhagyma, bab stb.) között is.
Nemrég egy dán terméket vásároltunk. Olyasmit, amit nyugodtan lehetne itthon is gyártani. Valamikor készítették is, méghozzá nem gyárakban, hanem az idősebb háziasszonyok maguk csinálták, amikor volt egy kis szabadidejük, mert az olcsó nyersanyag minden házban adott volt hozzá, és különösebb tudást sem igényelt, csupán egy kis kézügyességet. Még a behozatali sem drága. Darabonként alig több, mint egy doboz cigaretta ára.
Dánul Kludetaeppenek nevezik. A4-es méretű termék deklarációval van ellátva, amelyen 23 nyelven közlik a tudnivalókat. A termék dán neve a többségnek aligha mond sokat. Azt hiszem az angol rag rug sem. Talán a bolgár cserga is alig segít, szerbül pedig téves a prostirka felirat, mert a krpara az általános használatban levő.
Ebből már alighanem könnyű kiolvasni a rongyszőnyeget. Az is tehát behozatali, holott elkelne néhány falusi kisüzem. Még kivitelre is futná. Akár kisebb deklarációval is.
