November derekán járunk. Szent András hava, őszutó vagy enyészet, de disznótorok havának is nevezte a népnyelv.
A november 11-ei Szent Márton-nap, a magyar néphagyományban a gazdasági évet lezáró ünnep volt. A tél kezdetét is jelezte. A régi időkben ekkorra már elszámoltak a pásztorok a rájuk bízott jószággal. Befejeződtek a földeken a munkálatok, és kifforrt az új bor. Volt idő, és volt mivel ünnepelni, mulatozni. Erzsébet, Katalin és András napja jó alkalom volt a vigasságra. Sok helyen a lakodalmakat is ekkor tartották, hiszen az adventi időszakban már tiltott volt minden hangoskodás.
Időjóslásra is megfelelőek voltak a névnapok. Valamikor azt monták, ha Erzsébet megrázza a pöndölyét, karácsonykor is esik a hó. Ha azonban Katalin kopog, karácsony locsog. András napját férjjósló napként tartották számon. Ólomöntéssel a jövendőbeli foglalkozására következtettek a lányok.
November volt az első hóesés ideje is. Egy régi kincses kalendárium arról számol be, hogy 1789-ben szerfelett hideg volt az idő, a nagy hóban elakadtak a szekerek, „az emberek beásták magukat a földbe, s jó időn át kenyéren és vízen éltek”.
Most csak az eső szemerkél. Helyhez sem vagyunk kötve, ám beáshatjuk magunkat egy jó könyvtárba vagy könyvesboltba. Sok kincsre lelhetünk, ami jobbá teszi a napunkat és bennünket.
