Ma már szinte mindennek van világnapja, a banántól kezdve, a kutyakekszen és a radíron át egészen a toalettig. Utóbbinak november 19-én lesz, és ugyanezen a napon ünneplik a nemzetközi férfinapot is. Azt homály fedi, hogy a kettő miért került egy napra, de tény, hogy 20 évvel ezelőtt, 1999-ben tartották meg először Trinidadban és Tobagóban, az ENSZ támogatásával az első nemzetközi férfinapot, amely világszerte nagy sikert aratott a férfiak körében. A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a nemek egyenlőségére, illetve férfiak egészségére, egyúttal elítélje a férfiak ellen szóló mindenféle diszkriminációt, és elismerje a közösségben betöltött nélkülözhetetlen szerepüket.
Ha már a nőknek is van saját napjuk, jogosan jár a férfiaknak is. Az már más kérdés, hogy miért tartják vele egy napon a WC világnapját. Választ nem sikerült találni, de talán nem is lényeges. Az sokkal fontosabb, hogy a Toalett Világszervezet (amely 53 ország 151 toalett és higiéniai szervezetét tömöríti egybe) 18 évvel ezelőtti kezdeményezésével a jobb higiénia fontosságára kívánja felhívni a figyelmet.
Becslések szerint világszerte 2,5 milliárd ember nem tud megfelelő toalettet használni, ennek következtében 200 millió tonna begyűjtés és szennyvízkezelés nélkül maradó humán hulladék keletkezik, amely szennyezi a környezetet és milliókat tesz ki a betegségeknek. Ez a szám hihetetlen, ha tudjuk, hogy 1600 óta léteznek vízöblítéses illemhelyek.
Minden világnapnak a figyelemfelkeltés a célja, de számomra rejtély, hogy miért van a Haszontalan, de igaz tényeknek is világnapja. Az olyanoknak mint:A földimogyoró a dinamit egyik alapanyaga. Vagy: A szú kétszer olyan gyorsan rágja át magát a fán, ha rockzenét hallgat. Meg: Az átlagember élete során nyolc pókot eszik meg álmában. Ez utóbbi elgondoltató, és nem is szereztem volna róla tudomást, ha nem nézek utána a világnapoknak.
