Nem hittem a szememnek, hogy az idén milyen utóneveket hagyott jóvá a Magyar Tudományos AkadémiaNyelvtudományi Intézete. A jegyzékben ott található szinte az egész Gyűrűk Ura: Boromir, Frodó, Gandalf és a labdarúgó világsztárok is listára kerültek, mint: Mateusz, Raul, Romárió vagy Ronaldó. A lányok sem maradnak le, mivel az idén születetteket nyugodtan bejegyezhették Bogdánának, Balzsának, Szmirnának, Zejnepnek, Fahéjnak, Filadelfiának, Imodzsennek, Főbének, Szulamitnak, vagy Dzsindzsernek. Ezeket a neveket anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak találta a szóban forgó intézet, amely olyan nevek elfogadásáról, vagy elvetéséről dönt, amelyeket gyakran kérnek a szülők.
Talány, hogy miért kérnek ennyire idegenül hangzó, a magyar nyelv rendszerében pedig gyakran nehezen beilleszkedő neveket a szülők. Miért nem jó nekik az, ami megállta a helyét évszázadokon át? Másfelől az is nagy kérdés, hogy az intézetnek miért kell állandóan bővítenie az utónévlistát, hiszen talán sosem volt még ennyiféle keresztnév. Valóban szükséges évente szélesíteni a névjegyzéket? Egyáltalán kíváncsi lennék, milyen indokkal találja elfogadhatónak a szóban forgó intézet az Asma, a Cezarin, a Cippópa, a Citta, vagy az Emerika, az Eudoxia, a Fiametta, az Imodzsen, netán a Nóha, a Kalpavalli, a Laksmi, a Mikolt, vagy akár a Vulfia neveket.
Nem kevésbé fontos kérdés, hogy miért jobb az, ha Katák, Julcsák, Jóskák vagy Pisták helyett Hildeliták, Csinyerék, Kianok vagy Nurszultánok után kiált az édesanyjuk, ha épp rossz fát tettek a tűzre?
