Hála a közösségi oldalaknak, a napokban egy régi, már-már elfelejtett ismerőssel futottam össze. A velem egyidős rádió- és tv-riporter Gulyás László jelent meg az elektronikus világunkban, akivel a régmúltban néhány versenyen találkoztunk, s akivel elsősorban a kosárlabdáról témáztunk előszeretettel.
Több magyarországi „öreg csatárral” tartom így a kapcsolatot, például Ch. Gáll Andrással, aki negyed évszázada a főnököm volt a néhai Pesti Hírlapnál, vagy pedig a néhány évvel idősebb, de még ma is kimondottan aktív rádiós Serényi Péterrel. A régi ismerősök közül, sajnos, többen már nincsenek az élők sorában (Boskovics, Kozák stb.), vagy visszavonultan élik nyugdíjas napjaikat, mint Vass István Zoltán.
Gulyás egy alkalommal Újvidékre látogatott, és Albrecht Jánossal a Marina étterembe vittük vacsorára, ahol abban az időben kimondottan jó élő zene volt. Mi másról, mint közös szerelmünkről, a kosárlabdáról beszélgettünk. Egy pillanatban talán túlzottan belemélyedtünk, és széles karmozdulatokkal kísértük a szavakat, hisz azon vettük magunkat észre, hogy a prímás termett az asztalunknál, aki a „hadonászást” hívásnak értette, és szólt: Parancsolnak az urak?
