A kasszás néni a szemembe nézett, mosolyogva átnyújtotta a számlát és a visszajárót.
Japánban mély tisztelettel bánnak a vevővel. Habár kerülik a pénz érintését, mert tisztátlannak tartják, mégis illetlenségnek veszik, ha nincs megfelelő szemkontaktus a pénz átnyújtásakor. Történjen adás vagy vétel, a tranzakció során a pénz kézről kézre járását mindig tisztelet hatja át. Az egymás és a megszerzett, átadott javak iránti méltóság. A pénzt, névjegykártyát és az ajándékokat két kézzel, meghajlással nyújtják át.
A tegnapi eset nem Japánban történt, de mégcsak nem is egy méregdrága sikkes üzletben, ahol a túlértékelt, de ócska holmi fejében jár olykor némi megfizetett kedvesség – hanem a sarki boltban.
Az eladó a szemembe nézve megköszönte a vásárlást. Egyszerű dolog történt csupán, mégis sokat jelentett. Nem volt a vásárlás folyamatát sürgető gesztus, s egyetlen unott, közömbösségről árulkodó mozdulat sem. Nem a visszajáró és az aprópénz hiánya miatti csettegés-csattogás, szemforgatás, fújás, kasszacsattogtatás, átkiabálás vagy zsörtölődés közepette vettem meg a tejet, hanem kellemes és készséges viszonyulást tapasztalva.
Egy pillanatra úgy éreztem, hogy egy távoli országban vagyok, átutazóban. Reggel a kávémban a tej is sokkal finomabb volt, mint eddig.
