A szocializmusban azt tanították, hogy amikor eljutunk a kommunizmusba, már olyan fejlett lesz az emberek öntudata, hogy mindenki szükségletei szerint (ingyen) fogyaszthat. Nem tudom, a fejlődésben megrekedt öntudaton bukott-e el a kommunizmus, mindenesetre az a gyanúm, hogy még a „műanyag-mentesítést” sem lehet az öntudatra bízni. Hogyan is lehetne, amikor a túlzottan öntudatos vásárlónak majdnem üres kézzel kellene elhagynia a boltot, ha műanyagmentesen akarna vásárolni. Vajon hozzájuthatna-e tejhez és tejtermékhez, ásványvízhez, gyümölcsléhez, cukorkához, tisztítószerhez…?
Az öntudat viszont „szabályozható” törvénnyel és büntetésekkel. Alighanem ezt látták be Újvidéken, amikor úgy döntöttek, hogy bő egy év múlva betiltják a műanyag zacskók forgalmazását. Csupán az a talány számomra, hogy miért nem hoznak az egész országra ilyen törvényt. És visszaszoktathatnák a sörgyárakat, az üdítőital-készítőket, az ásványvízüzemeket és másokat is az üvegpalackra. Persze évek kellenének ehhez, mert nem szabad tönkretenni az üzemeket, idő kell az átállásra, de mostság, amikor az alábbi kis dalocska már nem szigetről, hanem a világról szól, ideje lenne hozzálátni: Nejlon sziget közepén / Nejlon remete, / Nejlon kínok között / Lett egy nejlon gyereke. / Nejlon ott a harisnya, / Nejlon a kabát, / Nejlon gólya hozza ott / A nejlon kisbabát.
