Néha padlón érezzük magunkat és azon szomorkodunk, miért nem lehetünk boldogok, holott minden csak rajtunk múlik. Igen, senkinek sem tökéletes az élete és mindannyian keresztet cipelünk vállunkon. Ki kisebbet, ki nagyobbat. Hátba szúrásokat, megcsalásokat, vádaskodásokat, malomsúlyként mellünkre nehezedő gondokat. Felőröl bennünket a munka, a pénz, a család. Néha felkelünk és úgy érezzük a levegővétel is fáj.
Ha ki akarunk szabadulni e feneketlennek kútból, meg kell tanulnunk az élet apró örömeit is megélni. Merjünk élni! Ha nem vagyunk képesek észrevenni és élvezni az élet apró örömeit, akkor a nagyobbakat sem tudjuk megélni, elfogadni. Sőt semmi sem lesz elegendő. Sem a saját ház, sem az autó, sem a nyaralás, sem a hűséges párunk őszinte szeretete.
Nem kell sok ahhoz, hogy észrevegyük az élet apró örömeit. Csupán le kell lassulnunk, ki kell szakadnunk a mindennapok forgatagából, ki kell szállnunk az autóból és gyalogosan kell nekivágni. Tudatosan kell jelen lennünk életünkben, éberen kell figyelnünk érzelmeinkre. Csak így tudjuk meglátni a szépet a fáról lehulló levélben, a tenyerünkben elolvadó hópihében, a vállunkra rászálló katicabogárban, a szélben vidáman szárnyaló madárkában, és az avarban átszaladó sünben.
Sok csodát rejt a világunk. Illatokat, formákat, színeket, érzelmeket. Gyermeki őszinteséggel mosolyogjunk hát egymásra, hiszen egy reggeli mosoly, akár az egész világot is megmentheti.
