Olyan jó érzéssel tölt el a települések be- és kijáratánál elhelyezett táblák látványa, amelyeken azt írja Isten hozta! meg Viszontlátásra! Egy kis kedvesség, tudom, nem csak nekem szól, mégis tetszik. Nemrégiben Magyarországon egy aprócska falu kijáratánál azt olvastam: Hiányozni fogsz! Ezt a feliratot sem nekem, hanem minden arra utazónak szánták. Mégis mosolyt csalt az arcomra. Sötét és ködös este volt. Amikor elolvastam ezt a kedves feliratot, megváltozott a közérzetem.
Apróság is elég, hogy az ember egy fokkal jobban érezze magát. Így van ez a közlekedéssel is. Ha vitatható helyzetbe kerülünk és a másik autóból egy feldúlt arcú vezető hatalmas gesztusok kíséretében valamit üvölt, akkor többnyire mi is méltatlanul reagálunk. Ám ha a vétkes egy mosoly kíséretében kérne elnézést – igaz, hogy a másik autóban ezt nem hallják –, de tapasztalatból tudom, hogy erre általában mosoly rá a válasz.
Ha valakit meglökünk, nekimegyünk egy ismeretlennek a tömegben, próbáljuk ki, hogy nem csak elmormogunk egy „elnézést kérek”-et, hanem mosolyogjunk hozzá! Mindkettőnknek jobb lesz.
A kedvesség jó dolog. Annyi szomorú és fáradt arcú ember van az utcákon, próbáljunk ezen javítani. Apró lépésekben.
