Illusztráció (Pixabay)
Minél kisebb a földrengés, annál nagyobb a riadalom – jegyeztem meg magamban annak kapcsán, hogy – mint a sajtó vezető hírben beszámolt róla: keddre virradóra földrengés riasztotta fel álmukból Nagykikindának és környékének polgárait.
Mielőtt maliciózus cinizmus vádja érne, tisztázzunk néhány alapvető dolgot. Először is: ez még a 10-es beosztású – és sok elemében pontatlan – Richter-skála szerint is nagyon gyenge, 3,2-es erősségű volt, olyan, hogy még az egymás mellett levő poharak sem koccannak össze. Utcára rohanni ilyesmi miatt legalább annyira ésszerű, mint sivatagi túrára horgászfelszerelést vinni... továbbá – kiegészítő kellékként – fekete lakkcipőt és frakkot.
Nem árt aztán tudni, hogy ilyen gyenge földmozgásból globális szinten évente átlagban 50 000-et regisztrálnak, napi szinten tehát több, mint 130-at. Ami ennél is fontosabb, a Pannon-medence, így Vajdaság szeizmikailag inaktív térség, ami annyit tesz, hogy egy közepes erejű földrengés valószínűsége is elhanyagolhatóan csekély.
A mese sajnálatos eleme továbbá, hogy a szenzációra utazó média gyakran akkor is erőst kiált, ha éppen nincs más „erős” híre. E tudatlanságra építő hatásvadászás folytán már törvényszerű, hogy egy ötös rengést erősnek titulálnak, holott az csak mérsékelt. Károkat csupán a pánikolásra hajlamosak elméjében okoz.
Summa summarum: annak valószínűsége, hogy valakinek itt földrengés következtében bármiféle baja esik, legalább akkora, mint annak az esélye, hogy az emberiség – a még be nem látható messzi jövőben – rádöbben, hogy értelmes lény és ennek függvényében az eszét gondolkodásra is elkezdi használni.
