Nem tudhatom, hogy a régi jó újságírói forma felidézése lenne, vagy pedig a médián kívüli magasabb körök utasítása-e, hogy a fővárosi sajtó a C. zvezda focistáinak télbe nyúló és meglehetősen gyalázatos európai szereplését kizárólag a játékosok és edzőjük prizmáján át közelítette meg és tárgyalta. Mi sem természetesebb, hogy ezáltal a szurkolók is ugyanezt tették, és elégedetlenségük a focistákra és a „mesterre” irányult.
Szerintem ez téves megközelítés, hisz a soha nem magánosított, mégis magánkezekben levő nagy múltú klub pontosan a terveknek megfelelően szerepelt. Miközben itthon a vitás értékű bajnoki címre áll, Európában lejátszott egy tucat meccset, és meglehetősen csinos összeget keresett. Mivel a foci már csak névlegesen sport, valójában pedig kifizetődő üzlet, nem a játék, hanem a haszon a fontos. Előre tudott volt, meddig lehetne jutni, azért pontosan mennyi jár, ennek megfelelő volt a befektetés és a klubterv. Lehetett álmodozni valami többről, de ahol kell, ott tudták, hogy az nem reális. Egy meglehetősen olcsó játékosgárda csak erre, meg a hazai titulusra állt össze. Ezeken majd feláron túladnak, és jövő nyáron, egy új és semmivel sem jobb gárdával kezdődik minden elölről. Ha tehát a terv megvalósult, a pénz bejött, kit érdekel a média, a szurkolók, a csapat és az edző, és hogy siker-e vagy sem.
