Karácsony és szilveszter környékén minden házban terülj asztalkám van. Annyit eszünk, amennyi belénk fér és amennyit nem szégyellünk, aztán látni sem akarjuk a mérleget. A kötelező hallevesen, szaloncukron, bejglin és gubán, valamint töltött káposztán és egy kocsideréknyi aprósüteményen túl úgy érezzük magunkat, mint egy Michelin-baba. Ennyi étel után nem is csoda, hogy még a mackófelső és a melegítőnadrág is szűk ránk. Ilyenkor késő a bánat, de legalább az vigasztal bennünket, hogy amíg nem kerül le rólunk a nagykabát, amely ápol és eltakar, addig van időnk megszabadulni a téli úszógumitól.
Bezzeg az angol királyi családban egyetlen falatot sem tudnak eltitkolni: a vacsora előtt és azt követően előkerül a mérleg, majd a család nőtagjai egymás után ráállnak. Ez a hagyomány az 1900-as évek elején indult, és VII. Edwardhoz kapcsolódik, aki kiemelt figyelmet fordított környezete egészségének megóvására. Ehhez, szerinte, a megfelelő mennyiségű étel elfogyasztása is hozzátartozott. Mindezt mérlegeléssel igyekezett ellenőrizni. A nekünk, földi halandóknak igen furcsa tradíciót már egy évszázada minden év karácsonyán megejtik, és eddig még egyetlen vendég sem utasította el a mérlegre állítást.
Persze, az angoloknak könnyű. Egy magyar nagyi bőséges karácsonyi ebédje után már nem állnának rá ilyen szófogadóan.
