Bár már kétszer bejelentettem, hogy felhagyok a hibavadászattal, ám lapunk egyik olvasója szerint folytatnom kellene a sajtófigyelést. Hát, könnyű a békát a vízbe ugrasztani! Legutóbb ilyesmiket olvastam:
„Pénzt mosott a pénzmosást tanító professzor” – hát talán magának kell gyakorlatot meg tudást szereznie, hogy taníthassa! Mi ebben az elképesztő, mi ebben a hír?
„5 kilogramm emberi hajat foglaltak le a szerb határőrök” – Az Illés Zenekar már 1969-ben megénekelte, hogy „az ész a fontos, nem a haj”. Akinek esze van, tudja, hogy haja meg csak az embernek lehet. Magyarul ugyanis csupán az ember koponyaszőrzetét nevezzük hajnak. Az angolban él ugyan a „hair of the dog” kifejezés, de a „hair” ott „szőrt” jelent: kutyaharapást szőrével!
„Az egyik legfinomabb magyar hal: a süllő” – Hogy mitől lenne magyar, amikor szinte egész Európában honos, nem világos. Egyáltalán, mitől lenne magyar egy hal? Az viszont tény, hogy a halak egyik legfinomabb fajtája. Nevezik fogasnak is, ami ugyancsak süllő, csak méretesebb és már kinőttek a kapófogai. Ez utóbbi miatt nevezik fogasnak.
Egy a gasztronómiát, turizmust és a sportot ötvöző cikkben bukkantam rá, hogy a szerző valahol makrélarákot lakomázott. Ha igen, akkor aligha a Föld nevű bolygón. A „makrélarák” a Nyelv és Tudomány honlapján 2016. február 14-én megjelent értekezés szerint se a biológiában, se a gasztronómiában nem létezik, csupán a magyar nyelvben. De oda is tévedésből került. Még 2002-ben egy neves újságíró használta a makrélarák kifejezést, de amikor kitört a közröhej, helyreigazításban ismerte el, hogy valójában garnélarákra gondolt. Nyolc évvel később egy tévécsatorna honlapja írt a makrélarák-halászatról, de ez a kifejezés csupán a címben szerepelt, a cikkből kiderült, hogy makréláról van szó. A makréla a halak egy családjának az elnevezése, köze nincs a rákokhoz. A makrélarák csupán az újságírók újsütetű bestiáriumának szereplője lehet.
