Hírverés (Illusztráció/Pexels)
Szerbiában, és ahogyan látom, a környező országokban is, nem tudják, hogy mit jelent a bulvársajtó fogalma. Vagy ha mégis tudják, hogy az egy pletykalap, amelyben a titkok kikutatása, és a megcélzott egyénekre nézve szégyenletes valóság a téma, itt úgy tesznek, hogy e médiában nemcsak engedélyezett, hanem meg is követelt a tények kiforgatása, a – nevezzük néven – hazugság.
Pontosan tudni, hogy mely témákra akad mindig vevő, hogy mi az, amit, bármennyire is hülyén hangzik, ezrek és ezrek elhisznek és tovább terjesztenek. Az egyik ilyen ügyeletes szerbiai téma a cirill betűs írásmód, amelyet időről időre a világ legtökéletesebbikének kiáltanak ki, ami a büszke hangú kommentárok százait eredményezi.
Vagy egy hónapja egy bulvármédiában lehozták, hogy a fentit még a múlt század 30-as éveiben egy bécsi szemorvos is állította. Azonnal akadt, aki ezt tényekkel megcáfolta, a legtöbb média mégis átvette, és eddig ismeretlen történelmi tényként terjesztette. Az egyik, ki tudja mitől vezérelve, egy hónap múltán bevallotta, hogy hazugságot tett közzé, és azt is megmondta, hogy miért. Mert nagyon jól hangzott. Olyan jól, mondják, hogy még az X portál – nem azt írják, hogy mi, hanem harmadik személyben az X alatt a saját nevük áll – is bedőlt neki.
