A napokban az egyik parkolóban, képletesen szólva „nyitott bicskával” vártak rám a vízvezeték karbantartói. A furgonról, meg a munkaruhájukról láttam, hogy ők a vizes mentőcsapat. Ahogy közeledtem az autóm felé, szinte egyszerre kezdték el mondogatni: „hogy képzelte, itthagyni a kisbabát és még rá is zárta az ajtót?”
Kiderült, a mellettem parkoló autóban otthagytak egy másfél-két év körüli gyermeket. Feltehetően egy ideig aludt, de már felébredt, és hiába beszéltek hozzá a nagypapa korú férfiak, csak sírt keservesen. Az ablak résnyire nyitva volt.
Mint megtudtam, a két férfi már próbálkozott a közeli kocsmában, hátha nem az anyuka, hanem az apuka hagyta ott a gyereket, de az italozó zárva volt. Dolgoznom kellett, hátra hagytam az aggódó férfiakat. Gondolom, ők megvárták a topolyai rendszámú autó tulajdonosát, a gyermeket otthagyó felnőttet, s az nem tette zsebre, amit az őrt álló „nagypapáktól” kapott.
De szerintem még ezzel is jól járt, hiszen nem hívták a rendőrséget.
Szinte hallom a kétségbeesett anyukát, aki ismeri gyermeke szokásait, aki meg lehetett győződve róla, hogy amíg elugrik valahová, a kisbaba nyugodtan pihen majd az autóban. Hát nem így lett.
Szerbiában a törvény nem bünteti ezt a cselekedetet, de a szociális védőszolgálat – feljelentés esetén – kivizsgálja a szülők alkalmasságát.
