Ha a borúlátó jóslatok beváltak volna, akkor most derékig érne a víz a Duna hullámterén. Való igaz, hogy ennek valószínűsége a hóban tárolt vízkészlet alapján reális volt, és továbbra is az. Csak éppen nem volt reális március végére „beígérni” az árvízvédelmi intézkedéseket igénylő vízszintet.
Egy jelentős dunai árhullám kialakulásának ugyan továbbra is átlagon felüliek az esélyei, csak éppen a kezdetére, a bekövetkeztére meg az időtartamára vonatkozó becslések futottak mellékvágányra. Az olvadás ugyanis alaposan késik, ezért nem lettek márciusi nagyvizek a Dunán. Ezeket a jóslatokat egy meglehetősen bizonytalan hosszú távú időjárás-előrejelzésre alapozták, amely a hatalmas hóvízkészlet mellett – amelyről tudtuk, hogy van – márciusra sok esőt meg erős felmelegedést irányoztak elő. Csapadékból valamennyi lett, melegből viszont nem.
Ugyanaz a jóslat, amely márciusra melléfogott, tartalékolt egy lehetőséget, mely szerint akkor majd talán... áprilisban. Ezzel az erővel mondhatna májust is, mert nagyvizekre akkor sem késő.
A bökkenő, hogy a továbbra is rendkívül magas hóvízkészlet leolvadása önmagában még nem elég egy veszélyes árhullám kialakulásához. Ráadásul a Duna vízgyűjtője magasságilag igencsak tagolt, ezért szinte elképzelhetetlen, hogy a teljes mennyiség egyszerre olvadjon le.
Az áprilisi nagyvizek valószínűségére vonatkozó jóslatok helyett sokkal fontosabb elidőzni a konkrétumoknál. Adott esetben a folyó mederteltségének illik szentelni néhány mondatot.
A budapesti vízmércén a vízszint mindössze két méterrel van a mindenkori legalacsonyabb felett, és több mint hat méterrel a mindenkori legmagasabb alatt. Az elkövetkező négy-öt nap folyamán várt félméteres áradás ezen a képen lényegi változást nem fog eredményezni. Vonatkozik ez a völgymenetben levő vízmércékre, beleértve a hazaiakat is. A kép jellege csak a Dráva-torkolat alatt fog másként festeni, ahol eleve nagyobb a mederteltség, és ahol egy újabb drávai áradás bonyolítja a számtant. Erre a Száva is hozzáad néhány ismeretlent, hiszen rövidnek ígérkező, ám meredek árhullámot cipel. Ennek a hatása azonban Belgrád alatt, de a visszaduzzasztás miatt Zimonynál is látható lesz. A víztömeg méreteiről nem árt tudni, hogy a Száva vízhozama tegnap 4400 köbméter volt másodpercenként, bőven több a Duna újvidéki vízhozamánál, amely nagyjából 2600 volt. Csakhogy itt még nincs benne a Tisza. Márpedig a Tiszára fokozottan oda kell figyelni.
A Szegednél mért vízhozama ugyan nem éri el a 2000 köbmétert, a lassú és elnyúló ingadozások ellenére azonban a vízszint folyamatosan magas. Ilyenkor kevés kell ahhoz, hogy komolyra forduljanak a dolgok. A folyamatosan heveskedő Bodrog mellett a Sajó is kellemetlenkedni kezdett, bár mondanivalója rövid lélegzetvételűnek látszik. A Hármas-Körös úgyszintén magas, de úgy tűnik, erejéből egyelőre csupán elsőfokúra futja. A gond, hogy a hóvízkészlet még mindig a négy köbkilométer küszöbén van, márpedig ez rengeteg víz. Ennek a mennyiségnek a fele az 1000-es és 1500-as tengerszint között halmozódott, márpedig onnan csak egy határozott felmelegedés szólíthatja le. Ez az, amiből pillanatnyilag nem kérünk.
