A fiatal férfiak a šidi befogadóközpont melletti étterem teraszán ültek le megpihenni. Sárosan tértek vissza. A horvát–szerb határt szerették volna átlépni, de nem sikerült nekik. Hetente több alkalommal akadályozzák meg őket a határőrök az illegális határátlépésben. Ez a 8–10 fiatal férfi is a zöld határon akart volna átjutni az Európai Unió területére. Nem sikerült nekik. Hogy mi történt, arról inkább ismerőseinek beszélnek. Időközben megérkezik a befogadóközpont elé az a jármű, amellyel 10 migráns indulhat útnak, az ő határátlépésüket jóváhagyták a magyar hatóságok.
Jól esik egy kis napsütés (Miklós Hajnalka felvétele)
A šidi befogadóközpontban jelenleg 480 migráns – gyerek, nő és férfi – tartózkodik – tájékoztatott bennünket Sava Rakić, a központ koordinátora. Elmondta, hogy készülnek a télre. A melléképületben fűtőolajjal és pellettel fűtenek, de a központi épületben egyelőre nincs megoldva a fűtés, de hamarosan meg lesz. Szerencsére szépen süt a nap, így az emberek nem tartózkodnak bent, hanem kint, a napon tisztálkodnak, mosnak, vagy éppen labdáznak.
– Szeretnek futballozni, de semmi érzékük hozzá – a kriketten kívül semmilyen sporthoz nem értenek – tréfálkozik Rakić, és már érkezik is a kihívás a 13 éves Ramitól, aki a tegnapi mérkőzés visszavágójáról érdeklődik.
Rami a családjával, szüleivel és hatéves öccsével indult útnak Afganisztánból. Egy hónapja és egy hete tartózkodik a šidi táborban. Jó barátságokat kötött már, de nem érzi éppen a legjobban magát Szerbiában, folytatná az útját.
Amíg beszélgetünk, átöleli a lábam egy picurka, három év körüli kislány. Ismerős az arca, de kolléganőm hívja fel a figyelmem, egy hónappal ezelőtt Belgrádban találkoztunk a kislánnyal, ő képet is készített róla. Édesapja már emelné is fel, közben elmondja, mindössze egy napot töltöttek Belgrádban, azóta ott van Šiden feleségével és a kislányukkal.
Szabad foglalkozás, a gyerekek rajzolnak (Miklós Hajnalka felvétele)
Šiden közel 500 migráns tartózkodik, a szomszéd településen, Adaševciben az autópálya mellett kialakított befogadóközpontban pedig már legalább 900-an. A valamikori szállodát alig egy hónappal ezelőtt bővítették, illetve a szálloda előtt 5 nagy sátort emeltek fel. Dragan Velimirovićtól, az adaševci befogadóközpont vezetőjétől, a Menekültügyi Főbiztosság munkatárástól megtudtuk, megnövelték a kapacitásaikat, de így is csak 100 emberrel tudnának többet befogadni. Beszerezték már a tűzrevalót, de mint mondta, ekkora terület fűtése rengeteg pénzbe kerül, a külföldről ígért összegből pedig nekik nagyon kevés jut. Jelentősen kevesebb, mint amennyire szükségük lenne.
– Mintegy 14 nemzet él itt nálunk. A legtöbben afgánok, megközelítőleg 400-an, de érkeztek Pakisztánból, Szíriából, Elefántcsontpartról, Indiából, Mongóliából, Kubából... Az első, amit meg kell itt érteni mindenkinek, hogy nálunk mindenki egyenlő, törvényes előírásokat követünk, és senkit nem különbözetünk meg vallási hovatartozása szerint. Elfogadták, nincsenek is összetűzések – hangsúlyozta Velimirović.
Arról kérdeztük, milyen igényekkel és betegségekkel érkeznek a táborba.
A befogadóközpont vezetője elmondta, a menekültek igényei többnyire megegyeznek.
– Szállás, élelmiszer és ruházat kell nekik. Rühesek, tetvesek, alultápláltak, gyomorpanaszaik vannak, de biztosítjuk számukra a 24 órás orvosi ellátást. Akit nem tudnak orvosaink itt a táborban kezelni, azt a šidi egészségházba, illetve a szávaszentdemeteri kórházba vagy a belgádi szakintézményekbe küldik. Tegnap érkezett vissza például egy kismama az újszülöttel, de még egy kisbabát várunk, ugyanis a egy kismamát a napokban szállítottunk a szülészetre. Egy vérbetegségben szenvedő gyermeken is segítettünk, az egészségügyi szakemberek egy hónapon át cserélték a vérét – magyarázta a központ vezetője.
A tábor udvarán a Pakisztánból érkezett Hizr elmondta, már három hónapja tartózkodik ebben a táborban. Ötször próbálta már átlépni a horvát határt, minden alkalommal azonban visszatoloncolták.
– Nagyon nehéz Magyarországon keresztül Nyugatra jutni. Nem az a baj, hogy egyesével engednek át minket a határon, hanem hogy azt, aki Pakisztánból érkezett, nem fogadják be – panaszolja. Arman illegális úton, már ötször eljutott Németországig. Tavaly német papírokat is szerzett. Számítógépes mérnök. Családja miatt haza kellett mennie, ugyanis kislányával és a feleségével, a szüleivel egy bomba végzett. Fivérét pedig kivégezték.
Amíg beszélgetünk, büszkén mutatja a képet a kislányáról. – Már nincs családom – ismételi meg többször. – Egyedül utazom – mondja csendesen.
