A Szerbián áthaladó több ezer migránsnak csupán a kis hányada, alig 50-60-an döntöttek úgy, hogy itt kérnek menedékjogot, és közülük is csak 24-en maradtak itt. Szerbia tranzitország a számukra, a Nyugat felé, elsősorban Németország irányába folytatják útjukat. „Szerbia csodálatos ország. Az emberek nagyon barátságosak, de a legnagyobb gondja, hogy rossz a gazdasági helyzet. A helyiek is nehezen találnak munkát, a menekültek pedig még nehezebb helyzetben vannak” – fogalmazta meg a líbiai Amran Kalifa, aki itt végezte egyetemi tanulmányait, majd a hazájában uralkodó háborús helyzet miatt döntött úgy, hogy a családjával itt folyamodik menedékjoghoz. Tapasztalataival mutatott rá, hogy az ország nincs felkészülve a menekültek befogadására, így a menedékjogért folyamodókra sem, ugyanis a folyamat hosszadalmas, és a dokumentumok hiányában a menedékkérők önállósulása és a társadalomba való beilleszkedés is szinte lehetetlenné válik.
Az UNHCR tegnap Szerbia – tranzitországból célállam elnevezéssel kerekasztal-beszélgetést tartott, amelyen számos állami és civil szervezet képviselője vett részt, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a migránshelyzethez. Hans Friedrich Schodder, az UNHCR szerbiai vezetője is az integráció jelentőségére hívta fel a figyelmet már csak annak függvényében is, hogy Szerbiában jelenleg jelentős a migránsok száma. Hozzátette, miután Szerbia aktív szerepet szeretne vállalni a migránskérdés rendezésében, a nemzetközi emberjogi védelem célja, hogy olyan környezet alakuljon ki, amely lehetővé teszi, hogy a menekültek is tevékeny részesei legyenek a társadalomnak. Ehhez viszont nagyon fontos a törvények implementációja.
A kerekasztal-beszélgetés során kiderült, a lakosság, a civil szektor és a közszféra is jól viszonyul a migránskérdéshez, Szerbiában az integrációhoz mindenekelőtt jogi feltételek szükségesek. Svetlana Velimirović, a Menekültügyi Főbiztosság biztoshelyettese rámutatott arra, hogy a menedékjogról szóló törvény lehetővé teszi a menedékkérők számára, hogy bekapcsolódjanak a társadalom szociális, egészségügyi, valamint kulturális és gazdasági életébe. De szükség van a jelenlegi törvény módosítására is, amely már elkészült, és lehetővé teszi, hogy ne csak azok kapcsolódhassanak be az élet ezen területeibe akik menedékjogot kaptak, hanem a kiegészítő védelmet élvezők is kaphassanak segítséget.
Még a múlt nyáron elkészült a nemzetközi védelmet élvező menedékjogkérők lakhatásáról szóló rendelet, ez alapján lakbérkifizetésben nyújt az állam segítséget, de hamarosan külön lakások kialakítására is lehetőség nyílik. Ezt követően a Menedékügyi Főbiztosság a szlovén kollégákkal olyan rendeletet dolgozott ki, amely segítséget nyújt ezeknek a személyeknek abba, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. A legfelsőbb állami szervek jóváhagyására váró rendelet az integrációs folyamatban levők tájékoztatásával foglalkozik, a szerb nyelv elsajátításával, az ország kulturális hagyományaival, illetve segítséget nyújt a munkaerőpiacon való boldogulással.
– Addig nem válhatunk fejlett országgá, amíg a menekülteket nem integráljuk – hangsúlyozta Velimirović.
Sonja Tošković, a Belgrádi Emberjogi Központ jogi tanácsadója rámutatott arra, hogy Szerbia eddig ismeretlen kihívások előtt áll, olyan menedékjogi rendszer kiépítésére van szükség, amely gyorsan, hatékonyan és igazságosan jár, hogy a migránsok minél gyorsabb eljárásban juthassanak menekültjogi státushoz. A tapasztalatok szerint ugyanis ez az eljárás egy évig is eltarthat. Nincs sok lehetőségük arra, hogy ezek az emberek megtanulják a nyelvet, hogy ezután munkát vállalhassanak. Elmondta, az állam kiépített rendszer hiányában ad hoc intézi a felmerülő problémákat, ezért azok, akik menedékjogért folyamodtak, nehézkesen tudnak önállósulni, okiratok nélkül ugyanis nem vállalhatnak munkát.
Ezt erősítette meg Amran Kalifa is, aki jól beszéli a szerbet, s alkalmi munkákat vállal, ám amíg a szerbiai jogi rendszer „nem ismeri (f)el őket”, addig nem válhatnak teljes jogú polgárrá. Felesége is dolgozna, de egyetemi végzettsége ellenére sem tud munkát találni, mert nem beszéli a nyelvet. Hozzátette, a külföldiek integrálása Szerbia számára a jövő generációk miatt fontos.
A kerekasztal-beszélgetés során kiderült, hogy alig 10 gyermeket sikerült beíratni az iskolába. A menekülthullám során voltak ugyan megközelítőleg 40-en, akik megfordultak az iskolák valamelyikében, de a migráció miatt rövid ideig maradtak.
Muhamed 2012-ben érkezett Szíriából Szerbiába. Nem akart itt letelepedni, de számos jó embert ismert meg, és mivel megállapította, hogy a két nép mentalitása sem különbözik sokban, úgy döntött, itt próbál szerencsét. Szerinte az embereket nem vallásuk szerint kell megkülönböztetni, senki sem választhatta meg hol születik, és melyik vallás szerint nevelik. Addig, amíg a világ így csoportosítja az embereket, a háborúk sem szűnnek meg – emelte ki.
