Műszaki szempontból képtelenség, hogy a Topčideren elhunyt katonák egyike magával végzett volna – emelte ki Nenad Šipka, az újvidéki Forenzikus Kutatóközpont szakmunkatársa, cáfolva azt a máig hivatalos állítást, miszerint Dragan Jakovljević katona, miután meggyilkolta katonatársát, magával is végzett. A történtek után 12 évvel is vannak az ügy kapcsán olyan kérdések, amelyekre még nem sikerült választ adni. Az újvidéki intézet, figyelembe véve a rendelkezésükre álló jelentéseket, ballisztikai elemzéseket és a boncolásról készült jegyzeteket, korszerű 3D-s technológiával rámutatott arra, hogy a sérülések, a golyó iránya, a helyszíni elemzések mind azt mutatják, egy harmadik személy végzett a két katonával.
A Topčider-ügy 2004. október 5-én történt, amikor Belgrádban a Karaš föld alatti katonai búvóhely közelében őrségen levő Dragan Jakovljević és Dražen Milovanović meghalt. Az első nyomozási eredmények szerint, amit a halálesetet követő harmadik napon közzétettek, Jakovljević végzett Milovanovićtyal, majd megölte magát. A fegyveres leszámolásban megközelítőleg 20 golyót lőttek ki. Az esetet azonban azóta többször is felülvizsgálták. Először egy független bizottság cáfolta az első nyomozás eredményeit, majd az FBI washingtoni laboratóriumában mutattak rá a tárgyi eredmények alapján, hogy a katonákkal egy harmadik személy végzett, végül 2008-ban a michigani laboratórium orvosszakértője is a boncolás eredményeire támaszkodva elvetette az öngyilkosság lehetőségét. Az ügy azonban még nem zárult le. Sőt felmerült annak a lehetősége, hogy a topčideri kaszárnyában szolgáló katonáknak azért kellett meghalniuk, mert meglátták Ratko Mladićot, aki akkor még rejtegetett hágai vádlott volt. Mladić az elfogása után hajlandóságot mutatott arra, hogy elmondja, kit rejtegettek a Topčidernél. A hágai törvényszék holland vizsgálóbírójának el is árulta az illető nevét, de a szerbiai ügyészség a mai napig nem rendelte el a nevezett személy kihallgatását.
Ezúttal az újvidéki Forenzikus Kutatóközpont segítségével elkészítették az eset háromdimenziós szimulációját, s ezt tegnap bemutatták a nyilvánosságnak. Nenad Šipka rámutatott: az új, 3D-s technológiát az újvidéki és a niši felső ügyészség közreműködésével már használták olyan gyilkossági eseteknél, ahol 9 éve nem sikerült a nyomozás terén előrébb jutniuk. Ezúttal azokkal a golyónyomokkal foglalkoztak, amelyek sebet ejtettek az áldozatokon. Az egyenruhán talált, golyó ütötte nyomok, a testen talált sérülések, amelyekről feljegyzés is készült, valamint a földön heverő fegyver arra utalnak, hogy egy harmadik személy végzett a katonákkal. Mint rámutatott, nagyon nehéz megállapítani, hogy melyik golyót lőtték ki először, melyik sérülés volt az első, de a sérülésekből logikusan kikövetkeztetett testtartásból megállapítható, hogy az ismeretlen először Dragan Jakovljevićtyel végzett, három golyót lőtt a testébe, viszonylag közelről. Az első, majd a második sérüléstől összegörnyedő test, testtartás magyarázatot ad olyan sérülésekre is, amelyekkel eddig a nyomozók nem tudtak mit kezdeni, hiszen csak így tudott a harmadik golyó a katona bal felső zsebénél behatolni a testbe, majd a szeméremcsontnál megállni. Az ismeretlen ez után megfordult, és a másik katonára (Milovanovićra) lőve vele is végzett. Erre bizonyíték a megtalált hüvelyek helye is.
A kutatóközpont nem zárta ki az öngyilkosság lehetőségét sem, elkészítették annak a látványtervét is, hogyan kellett a katonának elhelyezkednie, a fegyvert tartania, hogy a golyó a megfelelő szögből érkezzen. A katonának ülnie kellett a földön, kihúzott testtartással. A puska csövét legalább 20 centiméterrel el kellett távolítania magától, és úgy lőni. Nagyon nehezen kivitelezhető, de még így is gondot jelent a földbe fúródott golyók távolsága. A testen áthaladt golyók ugyanis egymástól 60 centiméteres távolságra fúródtak a földbe, a sebek között azonban pontosan 13 centiméter a távolság, vagyis a földbe fúródásnál is ekkora távolságra kellene lenniük egymástól.
– Nem valószínű, hogy Jakovljević katona ülve saját magára lőtt volna – emelte ki Šipka. Majd hozzátette, az viszont végkép elképzelhetetlen, hogy mindezt sorlövéssel követte volna el, egyharmad másodperc alatt ugyanis képtelenség a puskát igazgatni.
Olgica Batić és Predrag Savić, az elhunyt katonák szüleinek ügyvédei kérték az ügy rekonstrukcióját, és mindazok felelősségre vonását is, akik nem végezték a munkájukat, számos mulasztás történt ugyanis az ügyben, és a lassú eljárás olyan benyomást kelt, hogy szándékos az információk rejtegetése. Pár évvel ezelőtt kérték ugyanis, hogy az ügyészség hallgassa ki Vuk Jeremićet, hiszen nem logikus, hogy az elnöki kabinet előbb tudott a katonák haláláról, mint a katonaság vezérkara. Jeremić ugyanis abban az időben civil katonai szolgálaton volt Boris Tadić akkori államfő kabinetjében. A kihallgatásra a mai napig nem került sor.
A védőügyvédek a háromdimenziós szimulációt, az ügy újboli rekonstrukciójával kapcsolatos kérvényüket, miszerint alakuljon egy bizottság, amely magyarázatot adhat a 12 éve függőben levő kérdésekre, eljuttatták a belgrádi felső ügyészséghez, valamint Aleksandar Vučić kormányfőhöz is, véleményük szerint ugyanis eddig azért nem sikerült lezárni az ügyet, mert nem volt meg rá a politikai akarat.
– Lehet, hogy soha nem derül ki, ki adta ki a parancsot a katonák kivégzésére, de legalább az elkövetőt találják meg! – mondta Olgica Batić.
