Atatát totál kikészíti ez a nyavalyás allergia. Folyamatosan köhög, tüsszög, kapar a torka, viszket a szeme, eldugul vagy folyik az orra, néha egyszerre mindkettő, s olyankor ügyelnie kell arra, nehogy elcsöppenjen neki. Az öreglány szerint ez a meggárgyult időjárás tehet minderről.
A februári melegnek köszönhetően tizenkét allergén fa virágzik éppen, és rengeteg kínzó pollen van a levegőben. A faternak azonban az a meggyőződése, hogy az ő szervezete uopste nem a pollenre, porra vagy akár a cicaszőrre reagál ilyen agresszíven, hanem az ő testi tünetei társadalmi eredetűek. Magyarán az allergiás reakciókat valami csoda folytán a közéleti állapotok váltják ki belőle!
– Tudsz mondani konkrét esetet, Tegyula, ami különösen felzaklatott? – érdeklőde amama.
– Jaj, Tematild, ezeknek az eseteknek se szeri, se száma! – hümmöge az öreg. – Például egyes haladók a közösségi médiában ismét Corax bácsi egyik karikatúrájával vitatkoznak.
– Biztosan nem tetszik nekik, ahogyan ábrázolni szokta a nagyfőnököket – csipkelőde a muter –, a Mindenható Vučkót és a Kormányos Annát. – És nem is értik.
– Egy neves karikaturista mondta nekem egyszer – bölcselkede atata –, hogy a karikatúrát nem érteni kell, hanem el kell viselni!
– Honnan tudnák ők ezt, Tegyula?! – legyinte az öreglány. – Nem tanították a pártsuliban. Róluk úgysem fog karikatúrát készíteni soha senki. Te szeretnéd, ha készülne rólad karikatúra?
– Elég nagy karikatúra vagyok én már így is, Tematild – felelé a fater. – Egyébként a lényegre tapintottál. Logikus ugyan, ugyanakkor dühítő is, hogy a szilárd értékrenddel nem rendelkező társadalomban a szilárd értékekkel és eszmei meggyőződéssel aligha rendelkező egyének járnak a legjobban. Azok, akik folyamatosan a háttérben sunnyogva, hogy, hogy nem, valahogy mindig éppen a hatalmon lévő párthoz állnak közel. Ahogyan Basara írja: Ez a tökéletes recept az egyéni sikerre. Egyben a kollektív szétszórtságra is. Kettő az egyben!
– Azt akarod mondani, hogy egy társadalom állapota nem a vezéreken, hanem azokon a névtelen kisembereken múlik, akik haszonlesésből mindig a vezérek érdekében tevékenykednek?! – kérdé amama.
– Pontosan – válaszola az öreg. – Bár én a névtelen kisemberek kifejezés helyett inkább a zellemi klónok, apparatcsikok, tányérnyalók, tökéletes alattvalók, vagy valami hasonló megfogalmazást használnék.
– Tetszik az neked, vagy sem, minden választást jelentős mértékben az ilyenek döntik el – jegyzé meg a muter.
– Ilyesmin járhatott a vicces ex-indexes Žanetić esze is, amikor azt mondta: Ahelyett, hogy választjuk, talán okosabb lenne lutrin kisorsolni őket – kuncoga atata. – Lehet, több szerencsénk volna.
– Egyetértek, zomzéd, sőt ily módon még a méregdrága választási kampány költségeit is megspórolhatnánk, az egész hacacáréhoz nem kellene más, csak egy csini lottós csaj, három kifejezéstelen ábrázatú bizottsági tag és egy gömb teli a jelölteket jelző számgolyókkal – magyarázá vihorászva az éppen betoppanó Zacsek.
– Azt hiszem, újfent megállapíthatjuk a régi nagy igazságot, miszerint az a baj a világgal, hogy a hüjék mindenben holtbiztosak, a zokosok meg tele vannak kétellyel – nyugtázá az öreglány.
– Ja! – bólogata a fater. – A butaságnak van egy nagy előnye. Amikor buta vagy, te nem tudod azt, hogy buta vagy, ezért neked jó. A körülötted lévőknek a nem jó!
– No de mit szólnak az új társadalmi vitához?! – veté föl a témát a Zacsek. – A jövőben legyen felvételi vizsga az egyetemi karokra, vagy a zérettségi vizsga alapján vegyék fel a hallgatókat?
– A felvételi mellett érvelve egy dékán messélte, hogy a hozzájuk pályázó Vuk-díjas diákok egyharmada a felvételi teszten szereplő feladatok több mint a felét nem tudta megoldani – ismerteté amama.
– Biztos olyan közegből érkeztek, ahol a Vuk-díjért nem tanulni kellett – élcelőde az öreg. – Egyébként meg ez az egész hajcihő az oktatás körül csak egy nagy parasztvakítás. A tanári fizetések jelzik a legjobban, mekkora prioritást élvez felénk az oktatás!
– Aminek az a következménye, hogy jelenleg matematika-, fizika-, biológia-, földrajz-, vegytan- és informatikatanárból is hiány van – fűzé hozzá a muter.
– Egy átlagos informatikus is a többszörösét, hadd ne mondjam, a sokszorosát megkeresi a hazai átlagfizetésnek, akkor ugyan ki megy el matekot tanítani?! – morfondíroza a Zacsek.
– Nyilván az, aki nagyon elkötelezett az oktatásügy mellett – heccelőde atata. – No meg azok, akik nem találnak jövedelmezőbb állást.
– Az iskolánál maradva – közlé az öreglány –, nagy felháborodást váltott ki Ámerikában az a pszichológia szakos tanár, aki azt a feladatot adta a diákoknak, hogy írják meg a gyászjelentést saját halálukról.
– Mi tagadás, ez aztán a haladó szintű pszichológia! – méltányolá a Zacsek.
– Nem tudom, vajon mit szólnának ahhoz az amcsik – töprenge a fater –, ha szétnéznének felénk néhány temetőben, és meglátnák, hány márványsírhely és kripta várja képpel és felirattal jövendőbeli lakóját. Ha zerencséjük van, még akár találkozhatnának is az illetővel, amint éppen leendő otthonát csinosítgatja.
– Továbbra is az oktatásnál maradva – folytatá a beszámolót amama –, a brit tanárok körében végzett felmérés szerint a diákok egyharmada, különösen a fiúk, a házi olvasmányok olvasását büntetésként éli meg. A tanárok szerint ehhez a jelenséghez nyilván az is hozzájárul, hogy a gyerekek és a fiatalok sok blogot és posztot olvasnak a közösségi oldalakon.
– Szerintem meg inkább képeket és videókat nézegetnek – vakará a fejét a Zacsek. – Egyébként észrevettem, hogy a zokostelónak köszönhetően egyre több zörnyűséges eseményről készülnek képek, videók, hangfelvételek: erőszak, tűzeset, közlekedési baleset, természeti katasztrófa stb.
– Hát igen, az emberek ahelyett, hogy segítséget nyújtanának a bajba jutottaknak, a telójukkal felvételezik az esetet, hogy lájkok reményében később feltöltsék a közösségi oldalakra – dünnyöge az öreg.
– Kérlek, Tegyula, ne húzd fel magad – aggodalmaskoda a muter –, az allergiád mellé még csak épp az hiányozna, hogy bedepizzél nekem, pláne most, amikor a nyersanyagok drágulása jócskán felnyomta a csokoládé árát!
– A kedves nejem is panaszkodott – sóhajta a Zacsek –, mondta, hogy ha ez így folytatódik, akkor a harminc dekás Milkáról kénytelen lesz visszatérni a zorongásoldóra.
– Nem lesz egyedül – mondá atata. – Tavaly több mint hétmillió doboz antidepresszáns és nyugtató fogyott Zerbiában. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a lakosság gyakorlatilag nyugtatókon él.
– Éppen ezért, semmi stressz, Tegyula! – figyelmezteté az öreglány.
– Erről jut eszembe – taglalá a Zacsek –, brit tudósok a közelmúltban megállapították, hogy a reggel 7 óra 23 perc a legstresszesebb időszak a nap folyamán.
– Jó tudni! – így a fater. – Akkor majd ezentúl átalszom!
Pistike, lottózó, olvasó, okostelózó, csokinyammoló karikatúra
