Gyarmati József 1951-ben született. 1973-tól 2006-ig volt a Magyar Szó újságírója, szerkesztője. Ő volt a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének alapító elnöke.
Ismét elvesztettünk egy nyugdíjas munkatársunkat, aki, ha nem is a Magyar Szó hőskorában kezdte pályafutását, de megtapasztalta a múlt rendszer kihívásait, azután a rendszerváltással és a háborús időszakkal járó megpróbáltatásokat, majd az új évezred első éveit, amelyek korántsem nevezhetőek gondtalannak lapunk történelmében. A politikai élet csak lassan rendeződött, a tapasztalt újságírók egy része külföldre távozott, a lap korábban szilárdnak tűnő oszlopai meginogtak.
Gyarmati József 1973-tól dolgozott a Magyar Szónál. Akkoriban a maihoz képest összehasonlíthatatlanul nagyobb létszámmal működött a szerkesztőség, volt lehetőség arra, hogy az újságírók bejárják a szakma számos területét, és alapos tudást szerezzenek. Gyarmati József valóban sokrétű munkát végzett 2006 végéig, nyugdíjba vonulásáig. Dolgozott cikkíróként, kommentátorként, parlamenti tudósítóként; volt szerkesztő, rovatvezető, az akkor még létező hajnali kiadás szerkesztője és deszkfőnök. Javarészt feszültséggel teli munkahelyek voltak ezek, rendszeresen szorított az idő, vagyis a lapzárta. Kiválóan szelektált, mindig meg tudta különböztetni a lényegest a mellékestől. Régen több újságíró tudósított a képviselőházi, rendszerint egész napos ülésekről, és amikor ő is köztük volt, megtörtént, hogy este, amikor az írógéphez ült, egyedül megírta a tudósítást.
Nem állíthatjuk róla, hogy nyugodt természetű volt, hangosan mérgelődött, ha az újságírók nem a megbeszéltek szerint dolgoztak – és ilyen sokszor előfordult –, de hát az ő munkájukat meg az események befolyásolták. Végül pedig mindent megoldott. A sok gond, a folyamatos kihívások ellenére évekkel nyugdíjba vonulása után azt nyilatkozta: Örülök, hogy ott lehettem a Magyar Szó életének minden fontosabb eseményénél.
Az újságírókról és az újságírásról azt vallotta, hogy legfontosabb követelmény a tájékozottság. Kell, persze, bizonyos szakmai ismeret is arról a témakörről, amelyről ír a szerző, de nem elmélyült szaktudás. Ennél fontosabb az események követése, a látszatra érdektelen hírek elolvasása, a híradók figyelése, mert mindegyik információban lehet valamilyen apróság, ami hasznosítható a napilap szerkesztésében, illetve a cikk megírásában. Azt vallotta, hogy nem kell az újságírónak minden ismeretét az olvasó elé tárni, csak a fontosat, így a jó cikkre az jellemző, hogy érződik belőle: nagyon sokat tud a témáról a szerző, sokoldalúan tájékozott, de csak azt adta tovább, ami az olvasót érdekelheti.
Gyarmati József részt vett a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének megalapításában, és első elnöke volt a szervezetnek.
Nyugdíjasként sem fordított hátat a szakmának, vagy inkább a hivatásának: egy ideig szerkesztette a Tordai Újságot.
Nyitókép: Gyarmati József Facebook-oldala
