Sokan mondják, Szabadka akkor mert nagyot álmodni utoljára, amikor a zsinagógát megépíttette. Talán még akkor, amikor néhány évvel később úgy döntött, olyan városházát építtet, amilyet. A zsinagóga már akkor nagy volt a szabadkai zsidóknak, mégis úgy döntöttek, megmutatják, ők ugyanolyan polgárai a városnak, mint bárki más. Akkor négyezren voltak. Ma legfeljebb 300-an maradtak Szabadkán.
A TUUM Egyesület, annak elnöke, Negyela László ötlete nyomán hozta létre a zsinagoga.com internetes portált, amelynek célja elsősorban az, hogy a szabadkai zsidókról adatokat gyűjtsön és egy helyen mutasson be mindent, ami a szabadkai zsinagógához kapcsolódik. Írni és olvasni van miről bőven. A megvalósítást sokan segítik, Halbrohr Tamás hitközségi elnök bizalmát élvezik, Negyela munkáját pedig szakmailag a Rabbiképző (Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem) részéről Deutsch Gábor és Sommer László professzorok segítik.
– Amióta a Vajdasági Keresztény Ifjúság átalakult TUUM Egyesületté, az egyesületben nagyon sok mindent, sokféle dolgot tudunk csinálni. Amikor azt mondjuk, hogy Adveniat regnum tuum, vagyis Jöjjön el az Isten országa, akkor nem feltétlenül a mennyországra gondolunk, hanem – ahogy Jézus is mondta – arra, hogy Isten országa ott van köztetek. Egy élhető társadalomra gondolok. A zsinagoga.com-nak persze van egy szakrális vonulata, de egy olyan küldetése is, amelynek célja, hogy a szabadkai zsidóság visszakerüljön a köztudatba. De van egy olyan erős vonulata is, hogy ez az épület egy magyar műemlék. A szecesszió kiváló példája – magyarázza Negyela.
A zsinagóga most is gyönyörű. Hihetetlen, hogy az embernek ma sem az az első reakciója az épületbe lépésekor, hogy mennyire rossz állapotban van, hanem az, hogy mennyire lenyűgöző.
– Többen kérdezték már tőlem, hogy miért nincs felújítva a zsinagóga, és hogy ez kinek lenne a dolga. Ha valakinek a dolga, akkor nem a világ zsidóinak a dolga, mert ez egy ugyanolyan imaház, mint amilyen a világ minden táján található. Véleményem szerint ez a magyar állam dolga lenne. Ez egy magyar műemlék. Amikor a szabadkai zsidókról beszélünk, akkor a szabadkai polgárságnak egy meghatározó rétegéről beszélünk. Nélkülük nem lenne a város olyan, amilyen. Amikor arról beszélünk, hogy előbb-utóbb szeretnénk a zsidó temetőt digitalizálni, akkor a német és a héber sírok mellett a magyar sírokat szeretnénk digitalizálni. A portált a TUUM Egyesület pénzéből hoztuk létre. Szeretnénk minden anyagot összegyűjteni rajta, ami a szabadkai zsinagógával kapcsolatos. A kis újsághírtől kezdve a nagy szakdolgozatokig. Ezt fogja színesíteni az a tizenkét részes kisfilm is, amit most készítünk. Lesz egy általános része, lesz olyan, ahol csak az építészetet, lesz, ahol csak a művelődéstörténetet mutatjuk be, vagy csak a liturgikus teret. Elkezdtük feldolgozni a Bácsmegyei Naplót, itt elsősorban a szabadkai zsidóságra vonatkozó adatok vannak. Továbbá a Magyar Szó első 4-5 évadát sikerült átnézni eddig. Szerencsére sokan nyitottak, van együttműködési szándék, a szabadkai kutatók, tanulmányírók rendelkezésre bocsátatották anyagaikat.
Negyela László szerint Szabadka is tud antiszemita és furcsa lenni.
– A zsidók nem a keresztény kultusz tagjai. Az, hogy vannak katolikusok meg protestánsok, természetes. A zsidókat valahogy nem fogadják el. Az az érdekes viszont, hogy bármelyik szabadkaival elbeszélget az ember, akkor a zsinagóga ugyanolyan szívügye, mint a színház. Nem mennek el hidegen mellette. Ez azért érdekes, mert más magyar nyelvterületen ezt nem lehet tapasztalni. Például egy szegedi nem rajong a szegedi zsinagógáért – mondta Negyela.
A zsinagógában a legnagyobb pusztítást Ristić avantgárd színháza okozta. Ő állatokat vitt be a zsinagógába, azok a templomban vizeltek.
– Ma tulajdonképpen meg van szentségtelenítve a templom. Ha egyszer felújítják, újra kell szentelni a zsidó szertartás szerint. Ha Ristić nincs, akkor nincs a padlón a tízcentis beton és megmarad a zsinagóga nagyon jó akusztikája is. De gyakorlatilag a zsinagóga hanyatlása a szabadkai zsidók hanyatlásával együtt zajlik.
A negyvenes években a szabadkai gimnáziumot átalakítják hadikórházzá, a zsinagógában feltépik az alsó padsorokat és ide helyezik el a taneszközöket.
– Ekkor kezdenek eltűnni az orgona sípjai is. 1867-ben, a magyar kiegyezésnek van két pontja, ami a zsidókra vonatkozik. Az egyik a hadkötelezettség, a másik pedig, hogy a zsidók ugyanolyan polgárai a honnak, mint mindenki más. Addig nem bánnak velük kegyesen. Van az a tizenkét család, aki letelepedhet. A zsidók nem vehetnek ingatlant, csak ha örökölnek, vagy sutyiba vesznek. De ha rájönnek, akkor a város elárverezi, majd viszontlátást mond a zsidóknak. Nem ölik bele a pénzüket ingatlanokba, mert ha kiűzik őket, akkor menni kell. Tehát amikor 1867-ben ők polgárságot kapnak, van bizonyos mennyiségű megtakarított pénzük, és ezért van az, hogy a kisiparosoknak is nagy bérházaik lesznek. Az 1800-as évek végén azon kezdenek gondolkodni a szabadkai zsidók, hogy kellene nekik egy impozáns zsinagóga. De hozzátartozik a magyar királyi törvénykezéshez az, hogy zsinagógát nem lehet főtérre építeni. Csakis udvarba. Itt is iskola állt a piac felőli részen, csak a főbejárat nézhetett az utcára. A szabadkaiak átveszik a szegediek második pályázatát, Komorét és Jakabét, de ők valami nagyon impozánsat akarnak, hogy a teret és a várost is uralja. A magyar millenniumra megépül a gimnázium és annak van már egy nagy kupolája. A városháza, ugye, akkor még nincs meg. Úgy alakíttatják át a projektumot, hogy egy nagy kupolája legyen. Ez a két harmincas évei elején járó fiatalember teljesen újat hoz a városba. Egy új irányzatot, a szecessziót. Tehát megjelenik két fiatal építész, és egyből ilyen nagyot alkotnak, ezt pedig a zsidók megengedik. Szabadka tehát mer fiatalokat hívni. 1902 szeptemberének végén adják át az épületet a zsidó nagy ünnepek alkalmával. 1902 októberében, Budapesten a honatyák az új parlament épületébe költöznek. Ez az egyedüli pillanat, amikor Szabadka lépést tudott tartani Budapesttel, amikor Szabadka álmodni tudott, és amikor kockáztatni mert. Akkor kitágult az égbolt és ugyanabban a pillanatban be is csukódott. Ha ma végigmegy az ember a történelmi városrészen, ott, ahova nem húztak fel négyemeletes ocsmányságokat, azt látni, hogy a Nagytemplomtól, vagy a Strossamyer utcán át sétálva, azért kibukkan a zsinagóga kupolája – mondta Negyela.
A holokauszt idején a szabadkai zsidóság négyezer lelket számlál. Közülük 1995-ről tudjuk, hogy haláltáborokban hal meg. Tehát megfeleződik a zsidóság száma a városban. A kétezres év fordulóján van egy 200-250, legfeljebb 300 fős zsidóság Szabadkán.
– Ma a zsidóság a téli templomban tartja a szertartásait, a hitközség épületében. A zsinagógában utoljára a kilencvenes évek közepén tartottak egyszer szertartást, előtte pedig a hatvanas évek végén, mielőtt életveszélyessé vált volna.
– Amikor 1970-ben a nagykupola megdőlt és a zsidó hitközség odaadta a városnak a zsinagógát, mert önmagát nem tudja eltartani, nemhogy egy ekkora épületet, akkor nagy nehézségek árán műemlékké nyilvánították. Akkor indul el az a fajta felújítás, ami kisebb-nagyobb intenzitással a mai napig tart. Az is nehezíti a felújítást, hogy nem tudják pontosan, hogy mire is fogják használni. Arról is beszélnek, hogy holokauszt-kiállítást rendeznek be, de arról is, hogy hangversenyterem lesz. De mindez tapogatózás a sötétben.
Az eddig elvégzett munkálatok védik az épületet. Nem lenne szabad, hogy beázzon. Most megindulhatna a belső felújítás. Ha minden pénz meglenne, ami milliós nagyságrendű, dollárban, akkor 6-8 év múlva újra régi pompájában tündökölhetne.
