Az utóbbi években egyre többen vállalják fel, hogy idős, segítségre szoruló embereket gondozzanak. Nagy részük megélhetési lehetőségként gondol erre, ugyanis bármennyire kevés pénzzel támogatja is az effajta segítséget az állam, mindez több a semminél. Egy család legfeljebb három személyt gondozhat. Személyenként összesen mintegy 18-20 ezer dinárnyi támogatást kap a gondozó és a gondozott, a szükségleteik ellátására.
A szabadkai Szociális Munkaközpontban kiemelik, egyre többen vállalják fel ezt a szerepet, de hozzáteszik, nagy részük mégiscsak a jótettet tartja a legfontosabbnak. Jelenleg Szabadkán 76 idős van 48 eltartónál.
Hasonlóképpen van ez a gyermekek esetében is, azzal, hogy a feltételek az ő esetükben szigorúbbak és mások. Jelenleg több mint 220 gyermek van csaknem 100 nevelőszülőnél. Nem tagadják azonban azt sem, hogy vannak visszaélések. Ezekre természetesen azonnal reagálnak.
Dragana Vuković, a szabadkai Szociális Munkaközpont igazgatónője elmondta, amennyiben nem fordulna elő ilyesmi, az ő szakmai felügyeletükre nem lenne szükség, munkájuk véget érne azzal, hogy a rászorulókat elhelyezik a családoknál. Ezért háromhavonta rendszeres, illetve bejelentés nélküli látogatásokat is tesznek.
– Ahhoz, hogy valaki gondozó lehessen, az illetékes szociális központban tesz alkalmassági vizsgát. Az objektumban, ahol az időseket tartják majd, elsősorban a higiéniai és műszaki feltételeket vizsgálják. A kérvényező személlyel pedig elbeszélgetnek és megállapítják, valóban hajlandóságot mutat-e, hogy ezeket a rászorulókat odaadással gondozza. Fontos kiemelni, hogy itt egy nagyon nehéz munkáról van szó. Viszont, amennyiben valaki családhoz kerül, ott családtagnak érezheti magát, ami mindannyiunk számára fontos egész életünk során. Természetesen a feltételek változhatnak idővel. Változhatnak az emberek igényei, amelynek már az a bizonyos család nem tud eleget tenni – magyarázza az igazgatónő.
Kispiacon mindenki félve nyilatkozik az esetről
Nagy felháborodást váltott ki nemcsak Kispiacon, hanem az egész környéken is, hogy Varga Rozáliánál elhunyt az egyik ápolt. A boncolás során megállapították, hogy alultápláltság okozta Z. Ilona halálát. A magyarkanizsai rendőrség bűnvádi feljelentést tett Varga Rozália ellen, a Szociális Központ pedig áthelyezte az időseket, akiket még rajta kívül a család ápolt.
– Ebben a konkrét esetben arról volt szó, hogy a családban hárman gondozók voltak, és erről mindannyian kaptak bizonylatot. Rozália a magyarkanizsai szociális központtól, fia és menye pedig a szabadkaitól. A helyzet, amivel szembesültünk, pedig az, hogy az összes személy egy címen, egy házban volt elhelyezve. Azonnal áthelyeztettünk két személyt, kettő áthelyezése pedig még folyamatban van. Egy idős férfi pedig jelezte, ott szeretne maradni a családnál. Amikor be nem jelentett látogatást tettünk, kevésbé volt fontos, hogy pontosan milyen címen is laknak ezek a személyek, a fontosabb az volt, hogy a gondozók eleget tettek-e azoknak a feltételeknek, amelyeket megkövetelünk tőlük. Az elhunyt Ilona esete azért specifikus, mert őt nem a szociális központon keresztül helyezték el Rozáliánál, hanem valószínűleg személyes megbeszélésről volt szó. Mi azonban azonnal reagáltunk, kimentünk a helyszínre és megállapítottuk, hogy a helyzet már nem megfelelő, változtak a körülmények, ugyanis építkezés folyt és emiatt az idős gondozottakat melléképületekben helyezték el – mondta Dragana Vuković.
Mint az igazgatónőtől megtudtuk, ezek az idősek, akik ilyen ellátásra kényszerülnek, sokszor nagyon nehéz körülmények között élnek, nagy részüknek nincs is fedél a feje felett, sokszor az utcán alszanak. Tehát számukra ez az egyetlen megoldás és normális túlélési lehetőség. Az üzlet szó ebben az esetben bár túl kemény, mégis azt kell mondanunk, a nehéz életkörülmények miatt sokan ezt választják megélhetési lehetőségként. Mert egyszerűen nincs más. De ez nagy felelősséggel járó, egész embert igénylő, sokszor nehéz fizikai munka. Az a személy, aki csak az üzletet látja a dologban, nem mehet át a vizsgán és nem kaphat alkalmasságit, hogy gondozó lehessen – mondta az igazgatónő.
– Hogy Kispiacon pontosan mi történt, azt a rendőrség kideríti és majd a bíróság dönt. A szabadkai Szociális Központon keresztül Vargáéknál elhelyezett idősek semmilyen zaklatásnak nem voltak kitéve, nem bántalmazták, kínozták őket. De nem hunyhatunk szemet afelett, ami történt. Természetesen megingott a bizalom, és felvetődik a kérdés, hogy a továbbiakban Varga Rozália alkalmas-e a gondozásra. Az emberek meghalnak, ez sajnos az élet természetes menete. Hogy ezért bűnös-e valaki, arról majd a bíróság dönt. Nem szabad megbélyegezni emiatt a gondozókat. Mindez nyomot hagy mindenkiben, aki ezzel foglalkozik. A gondozón és a gondozotton is. Gondozóink többsége évtizedek óta becsületesen végzi a munkáját – magyarázta Dragana Vuković.
Kispiacon mindenfélét beszélnek. Sokan nem is akarnak állást foglalni, véleményt mondani. Mindenki teszi a dolgát, de megállapítják, szörnyűség, ami történt. A család hat idős embert ápolt.
A magyarkanizsai rendőrség bűnvádi feljelentést tett Rozália ellen.
Ottjártunkkor, csütörtök délelőtt Rozália férjét és fiát találtuk otthon. Rozália a piacon árult. Mindkét család foglalkozik idősek ápolásával, tudjuk meg Istvántól, a férjtől.
– Tizenhat éve foglalkozunk ápolással, hát most kell ilyesminek történnie? Gyilkolnak bennünket – panaszkodik feldúlva István. – Ha kell, a legfelsőbb bíróság elé, Hágába visszük az ügyet. Tudjuk, hogy nem követtünk el semmit. Az emberek meghalnak, amikor eljön az ideje, ki mikor kerül sorra. Még hogy éhen halt! Hát jöjjön, nézze meg, fényképezze le a hat teli hűtőt. Előre gondoskodunk legalább fél évre, hogy mindenkinek legyen mit enni – mondja István, de végül a család többi tagja nem engedélyezi, hogy fotót készítsünk.
– A megboldogult asszonynak nehéz sorsa volt. Egy szatyorral érkezett hozzánk, senkije, semmije nem volt. A férje elvette tőle a házát, a földjeit, földönfutó lett. Úgy jött hozzánk segítségért, mi pedig mindenféle pénz nélkül befogadtuk. Beteges volt. Volt kórházban is úgy két hetet. Nem csináltak vele semmi. Ő pedig már nem bírt enni, de semmi pénzért nem engedte, hogy kórházba vigyük – magyarázta István.
Amikor arról kérdezem, hogy ha már minden rendben volt az ápolás körül, vajon ki akarhatott nekik rosszat, István neveket ugyan nem mond, de biztos abban, vannak rosszakarói a faluban.
– Rengeteg irigyünk van. Azt hiszik, hogy ez a ház, ami van, ez abból van. De hát ezért nem lehet sok pénzt kapni, csak éppen keveset, egy kis pótlás. Éjjel-nappal dolgozunk – mondta István.
A falubeliek közül sokan sokféleképpen vélekednek az esetről. Legtöbbjük nem szeretné véleményezni a dolgokat, amíg le nem zárul az eset.
– Hát nem sok jót tudok mondani arról a családról. Nem tartják őket a legtisztességesebb embereknek a faluban, és abban sem vagyok biztos, hogy azok az emberek jó körülmények között vannak – hallottuk nem egy falubélitől.
Szerettük volna, ha Rozália is nyilatkozik lapunknak, és elmondja álláspontját, őt azonban lapzártánkig nem tudtuk elérni telefonján.
A gondozók többsége a Szociális Központ munkatársai szerint becsületesen, emberszeretetből végzi a munkáját. De mivel kivételek mindig akadnak, ezért fontos, hogy amennyiben valaki valami rendellenességet tapasztal, úgy gondolja, hogy az időseket, gyermekeket nem megfelelően gondozzák, ápolják, azt azonnal jelezze a központban.
