Szeptembertől új főszerkesztője lesz a Pannon Rádió és Televíziónak. Árpási Ildikó négy év után döntött úgy, hogy átadja a vezetést, elsősorban személyes okok miatt, bár mint mondja, elérkezett az idő, amikor ezt abba kell hagyni. Tomin Kovács Laurát, az RTV mostani főszerkesztő-helyettesét javasolja a posztra. A lemondófélben lévő főszerkesztővel a Pannon RTV indulásáról, fejlődéséről, a közösség médiafogyasztásáról beszélgettünk.
– Június 1-jén múlt négy éve, hogy elhelyezkedtem a Pannon RTV-ben, előtte viszont egyévi munkám volt abban, hogy az alapítvány, ami a Pannon Rádiót és Televíziót mozgatja, létrejöjjön. Az elmúlt négy-öt évben tapasztaltak vezettek ahhoz, hogy úgy gondoljam, ezt most már abba kell hagyni. Másrészt pedig a családi életemben is történtek olyan fejlemények, amik miatt én ezt a munkát nem tudom a továbbiakban végezni. Ha az utánam következők úgy vélik, hogy a szakmai tapasztalataimra vagy a tudásomra szükségük van, akkor külső munkatársként szívesen dolgozom velük a jövőben is. Hiszen szinte teljesen üres volt a helyiség, amikor bejöttem, vagyis a szőnyeg, a függöny, a műsor és a felszerelés, tehát minden gyakorlatilag az én vezényletemmel alakult ki. Vagyis még mindig sok információ van a fejemben, amit vagy nem sikerült átadnom, vagy nem mondtam el elégszer, hogy megjegyezzék. Az utódaim döntése lesz, hogy igénylik-e a munkámat a működtetésben, a pályázatírásban, vagy bármi másban. Én azonban nem ragaszkodom ehhez feltétlenül.
– Nem ez az első munkahelyem, ahonnan elmegyek. Tudom, hogy a búcsúztatás körüli hangulat néhány hónapon belül megváltozhat. Egyszer már csalódtam, és nem szeretnék még egyszer csalódni. Erre most lelkileg fel vagyok készülve. Tény azonban, hogy ez az intézmény a második gyermekem. Van viszont egy igazi gyerekem, aki számomra fontosabb, mint ez a második. Azt gondolom, hogy az elmúlt négy-öt évben ennek a második gyerekemnek rengeteg időt szenteltem, sok időt, rengeteg energiát, ami az igazi gyermekemmel töltött együttlétek kárára ment. Tényleg 150–200 százalékban dolgoztam. Az első egy-két évben reggel héttől este nyolcig csak a munka volt, a vacsora meg a családi beszélgetés után még leültem, és éjfélig pályázatokat kerestem az interneten. Ezt az elmúlt egy évben képtelen voltam csinálni. Több mint egy évvel ezelőtt figyelmeztettem a kuratóriumot arra, hogy eddig ugyan az intézmény nagysága nem követelte meg azt, hogy menedzsere, vagyis igazgatója legyen a vállalatnak, de miután megszereztük a két frekvenciát, terjeszkedtünk a kábeltévé hálózatban, és növekedett a munkatársak száma, ezt a munkát egy ember nem tudja megfelelő minőséggel végezni.
Kik veszik át a feladatokat?
– Az én leköszönésemmel menedzser-igazgatóra és főszerkesztőre is szükség lesz. Úgy gondolom, közéletünk legáltalánosabb problémája, hogy keveset gondolkodik utódokban. Vannak emberek, akik akár az igazgatói, akár a főszerkesztői székekhez körömszakadtukig ragaszkodnak, és azt hiszik, hogy egy napon nyugdíjasként, amikor kiteszik a lábukat onnét, az őket követő generáció majd be tud ülni abba a székbe, és eredményesen fog irányítani. Ez nem így működik. Az utánunk jövő nemzedékeket nevelni kell. Én a kezdetektől több munkatársammal sok információt megosztottam és sok lehetőséget adtam, hogy a kreativitásukat kibontakoztassák, megmutatkozzanak. Az én javaslatom az, hogy a főszerkesztő Tomin Kovács Laura legyen, aki eddig főszerkesztő-helyettes volt, és aki a harmadik pillanattól részt vesz ennek az intézménynek a fejlesztésében. Volt alkalma, hogy a feladatokat gyakorolja, és szerintem az értékrendje is közel áll az enyémhez. Az a véleményem, hogy az a legjobb, ha egy szerkesztőségen belül meg lehet oldani a vezetést belső emberekkel. Egy külsős ezeket a dolgokat nagyon nehezen tudja átlátni. A menedzseri feladatot pedig csakis olyasvalaki láthatja el, aki ilyen jellegű tudással és tapasztalattal rendelkezik. Erről nem tudok nyilatkozni, a szerkesztőségben nincs ilyen emberünk.
Nézőként én úgy látom, hogy a televízió hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Nagyon érdekes a program, és sokféle műsor közül válogathatunk.
– Köszönöm a megjegyzésedet. Sokan, akik fontos pozíciókat töltenek be, nem igazán érzékelik, hogy mekkora munka folyik itt. Napi 2,5–3 óra saját gyártású műsorunk van, ami egy magyarországi városi tévéhez képest is nagyon jó eredmény. Mi regionális televízió vagyunk. Heti rendszerességgel foglalkozunk azzal a tíz önkormányzattal, ahol láthatóak vagyunk. Tudtuk, hogy negatív visszajelzéseket vált majd ki, hogy itt vagyunk Szabadkán, ahol mind kevesebb a magyar, és hogy a Városháza tövéből, egy üvegpalotából próbálunk majd tudósítani, ahol elég sok politikus is megfordul. Az elmúlt időszakban láthatják, hogy az egészen egyszerű embereket is megszólaltatjuk mindennapi és fennkölt témákban is. Tehát a potenciális nézőink is visszalátják magukat a tévében. A televízió különösen fontos, mert intéményünket megelőzően nem volt ilyen megjelenési lehetősége a vajdasági magyar embernek.
A Pannon RTV négy évvel ezelőtt azért alakult meg, mert a törvények már nem tették lehetővé, hogy egy jogi személy több frekvenciát működtessen, így veszélybe került a Szabadkai Rádió egész napos magyar adása. Hogyan látod a rádió és a tévé jövőbeni szerepét?
– Egy politikus ötlete volt – nem a férjemé, hanem egy jogászé –, hogy egy alapítványon keresztül meg lehetne oldani, hogy egy olyan rádiót működtessünk, ami ki tudja elégíteni a magyarság igényeit. Kerestünk tehát olyan embereket, akik a mindennapi munkájuk által sokat tettek a magyarságért, akik elismertek, és fontosnak tartják a tájékoztatást. Az alakuló ülésen felmerült, hogy itt egy hatalmas lehetőség, hogy a még nagyobb űrt, a televízió hiányát kitöltsük. A 21. században élünk, és a tévé hatalmas úr. Amikor ezzel elkezdtünk foglalkozni, akkor én magamra vállaltam, hogy talpra állítom a Pannont, és megpróbálok pályázni, hogy frekvenciát kapjunk. Azóta ez az intézmény egy csomó támadásnak van kitéve olyan emberek részéről, akik a kisujjukat sem mozdították a vajdasági magyar tájékoztatásért az elmúlt 10–20 évben, azon kívül, hogy közleményeket írogattak, amelyekben megdorgáltak mindenkit. Ez volt tehát a cél: az elektronikus tájékoztatás felvállalása. Nagyon nagy feladat ez, mert óriási hatással van az emberekre. Hogy itt ki hogyan szólal meg, nem mindegy. Annak pedig, hogy a pacséri látja, mi történik Óbecsén, vagy hogy a topolyai látja, milyen gondokkal küzdenek Csantavéren, hatalmas összekötő ereje van a közösségen belül. Az, amit egyes politikusok és közéleti személyiségek megkérdőjeleznek, a hallgatók és nézők oldaláról nem érezzük megkérdőjelezettnek. Nap mint nap úgy jönnek vissza a munkatársaink a terepről, hogy a polgárok hallgatják a rádiót, nézik a tévét.
Egy színvonalas hírműsort csinálunk, van még mit fejlődni, mégis jól haladunk. Ezt a rengeteg munkát nem lehetne komoly, megbízható munkatársak nélkül végezni. Színházi előadások, koncertek filmezését vállaltuk el, hogy ezáltal nagyobb tömegekhez eljuttassuk őket. Olyan műsorokat készítünk, amelyeket más csatornákon nem találnak meg. Játékfilmek közül más csatornákon is válogathatnak. Mindenkinek van távirányítója és használja is, ezzel tisztában kell lenni.
__________________________________________________________________
A Pannon RTV négy évvel ezelőtt napi félórás műsorral indult. Egy éven belül kétórásra növelték az adásidőt, a műsor azonban csak Szabadkán volt látható. Tavaly óta tíz önkormányzat 23 településén nézhető a Pannon Televízió. Kábeltévé esetében ez 70 ezer háztartást jelent. Az adás már az interneten is figyelemmel kísérhető. A 12 ezredik forgatáshoz közelednek, az első évhez képest meghétszereződtek a forgatásaik: évi több mint 4000 van, ami napi szinten nagyjából tízet jelent, a hét minden napján. Harminc állandó és harminc tiszteletdíjas munkatárssal dolgoznak, akiknek nagy többsége 35 év alatti. Várják a tehetséges fiatalok jelentkezését.
