Szinte biztos, hogy Szabadkán a zöld szökőkutat jövőre már nem tudják beindítani az illetékesek, az ugyanis annyira rossz állapotban van, hogy ezer liternyi vizet veszít óránként, de a csövek is teljesen tönkrementek, így a vízjáték – ami egy szökőkút alapvető funkciója kellene, hogy legyen – sem élvezhető. Hogy a Zsolnay kerámiából készült szökőkutat felújítják, vagy a meglévő formát gránitból készítik majd el, esetleg egy teljesen új szökőkút készül-e, még az illetékesek sem tudják.
A zöld szökőkutat 1970-ben tervezte Svetislav Ličina, de kiépítésére csak 1985-ben került sor. Azóta folyamatosan ostromolja a klóros víz, de éveken át a gördeszkások, görkorcsolyázók sem kímélték. Szinte egyetlen darab ép kerámiát sem találunk rajta.
Blau Péternél, a Városépítési Igazgatóság igazgatóhelyettesénél arra kérdeztünk rá, pontosan milyen állapotban van a szökőkút, és milyen jövő várhat rá.
– Minden járókelő látja, hogy a csempék mechanikailag sérültek. A csempék egy része elveszítette a külső borítást, ami miatt teljesen ki van téve az időjárás viszontagságainak is. Azt is látja mindenki, hogy az eredetihez képest sokkal kevesebb vízjáték van, a csobogók már nem is működnek, mert a csövek tönkrementek. Két héttel ezelőtt még működött a szökőkút, a vízfogyasztás idén azonban már olyannyira megnőtt, hogy megállapítottuk, hogy óránként egy köbméternyi víz veszik, folyik el. Most téliesítjük, de véleményem szerint eljött az idő, hogy komolyan elgondolkodjunk azon, mi lesz a sorsa, mert jövőre már nem tudjuk újraüzemelni. A fugarészeket is teljesen kimosta már a víz. A fő csővezeték viszont a medence alatt van. Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy pontosan mekkora a gond, illetve, hogy ezeket a vezetékeket kicseréljük, az egészet szét kellene verni – mondta Blau Péter.
A hatalmas mennyiségű víz folyamatosan ostromolta a talajt, ami, mint megtudtuk, már azért is okot adott az aggodalomra, mert a környéken lévő épületeket is veszélyeztethette. Blau Péter kérdésünkre, hogy van-e valamilyen akna a szökőkút alatt, ami miatt esetleg süllyedhetne is, elmondta, ilyenről nincs szó, a szökőkút még nem süllyed, de a vesztett vízmennyiséget tekintve egy idő után akár ez is elképzelhető.
– Hogy mi lesz a zöld szökőkút sorsa, az elsősorban a műemlékvédelmi szakemberektől, illetve a költségvetéstől függ. Mi jelentettük az állapotát és azt, hogy erről komolyan kell beszélni, de hogy a megvalósításra mikor kerül sor, nem tudni. Még csak elképzelésünk sincs, hogy mennyibe kerülne a felújítása, vagy egy új kiépítése – magyarázta Blau.
Vass Géza, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatója elmondta, a felújítás hatalmas pénzbe kerülne, több százezer euróról beszélünk (annak tudatában, hogy a kék szökőkút építése mintegy egymillió euróba került, ebben az esetben sem számíthatunk kisebb összegre – a szerző megj.).
– A világon szinte sehol nincsenek kerámiából készült szökőkutak. Nálunk van kettő, és tudomásom szerint Barcelonában van még egy. Ez nem véletlen, hiszen nagyon nehéz megőrizni. Nagyon agresszív a klór a vízben, ami a kerámiában nagyon nagy kárt tesz. Szabadkán különösen klóros a víz. Már a kék szökőkúton is látszik, a zöldön pedig már nagyon. Másrészt a zöld szökőkútnak olyan a felépítése is, ami már magában szinte kihívja maga ellen a sorsát. Azok a csücskök, díszek mind egytől-egyig megsérültek, letörtek. Több gond is van ezzel a szökőkúttal véleményem szerint. Ha csinálunk egy szökőkutat, akkor annak nem az épületről kellene szólnia, hanem a vízről. Tehát ahonnan a víz előtör, annak egy neutrális építménynek kellene lennie. A víznek kell eljátszania a történetét. Mi itt is átestünk a ló túloldalára, mert itt az építmény a grandiózus, amelyből itt-ott spriccel a víz. Tehát ebből a szempontból sem tölti be a szerepét. Pozitív viszont, hogy a város szimbóluma lett, ahogyan a színház oszlopai, vagy maga a városháza. A városnak természetesen nem az a legnagyobb gondja, hogy a zöld szökőkutat felújítsa, de ezt, ha használni akarjuk, muszáj, mert az a rengeteg víz befolyik a színház alá, a könyvtár alá, a városháza alá, és olyan mennyiségben, amit már nem lehet tolerálni. Fel kell tehát bontani és új kádat kell építeni. Ha pedig az egészet fel kell bontani, akkor kérdés, hogy mindazokért a negatívumokért, amiket felsoroltunk, vissza kell-e csinálni. Nekünk sincs még kiforrott elképzelésünk, javaslatunk, hogy mi lehetne a jó megoldás. Nagyon érdekel a közvélemény véleménye. Ötletek vannak. Az egyik az, hogy egy kádat csináljunk, ismét rendeljük meg a Zsolnaytól a kerámiát és újítsuk fel. Vagy ezeket a formákat gránittal vonjuk be, amiben nem tesz a víz ekkora kárt. Egy harmadik lehetőség pedig, ami más városokban is példa, hogy a szökőkút egy szintben van a járdával és amikor elmegy az ember mellette akkor kezd működésbe lépni. Ez a három lehetőség forog most a fejemben, meglátjuk, hogy milyen lesz a fogadtatás – mondta Vass.
Hogy ez a sors vár-e majd a kék szökőkútra is, Vass Géza válasza egyértelmű volt: lényegében igen. A kerámia nem tűri sokáig a klóros vizet. Huszonöt év alatt tönkretette a zöld szökőkutat, tehát a kék szökőkútnak van még 10-15 éve. Nem hiába nincs sehol ilyen, még a Zsolnay gyár városában, Pécsett sem. A kérdés tehát az, hogy újraépítünk-e egy olyan szökőkutat, amelyről szinte biztosan tudjuk, hogy nem tudjuk megvédeni, s hogy annak felújítása, újjáépítése huszonöt év múlva ismét mintegy millió euróba kerül majd, s így tíz-tizenöt évenként hol a kék, hol pedig a zöld szökőkútra költ majd a város egymillió eurót.
