Üres újság a bíróság ajtaján
Az újságíró is néha túllő a célon. Elvégre aki dolgozik, az tévedhet. Az érintett pedig olykor keményen, máskor elnézőbb módon reagál. Lehet helyesbítést kérni, végső esetre pedig ott a tájékoztatási törvény. Aztán vezekeljen, aki hibázott. A tollforgatók felelősségre vonását azonban Nagybecskereken már túlzásba vitték. Az utóbbi hónapokban ugyanis tucatnyi sajtóper indult.
Ha szabad jósolni, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az effajta perek tovább szaporodnak. Elsősorban azért, mert majdnem mindig a felperes nyer és kap (szép összegű) fájdalomdíjat a perelt újságírótól, illetve újságtól. A meglepően gyors ütemben zajló eljárások kimenetele pedig oda vezethet, hogy üzletté válik majd az „igazság” keresése. Mert ebben a cudar világban nem könnyű pénzhez jutni. Szembeötlő, hogy korábban a politikusok és a tisztségviselők voltak elégedetlenek az újságírók munkájával, aztán az üzletemberek panaszkodtak rájuk, újabban pedig már a „kemény fiúk” is kérnek (és kapnak) fájdalomdíjat.
Cenzúrázzuk önmagunkat?
A Zrenjanin helyi lap dolgozói és a napilapok tudósítói nemrég a helybeli bíróság előtt tiltakoztak a folyamatos perek és a büntetések ellen. Emiatt veszélybe került az egyik legnagyobb példányszámú regionális hetilap fennmaradása. A tiltakozók üres „újságot” osztogattak, a Zrenjanin egyik számában pedig nem írták ki a cikkekben szereplők teljes nevét. Így a lapnak nyilatkozott Mileta M., Nagybecskerek polgármestere, Tanja D. körzetvezető és mások.
Jelenleg három per és két magánvád alapján folyik eljárás ellenük, rágalmazás, illetve becsületsértés gyanúja miatt. A pohár a Fellebbviteli Bíróság döntésével telt be, amely nyomán a lapnak és a főszerkesztőnek 300 ezer dináros büntetést kell fizetnie egy helybeli családnak (plusz 100 ezer dinár bírósági költséget), melynek a tagját a háza közelében lelőtték. A lap ugyanis – rendőrségi forrásokra hivatkozva – megjegyezte, hogy feltehetőleg az engedély nélkül taxizók közötti leszámolás áldozatául esett.
– Az ítéletet tiszteletben tartjuk, és az odaítélt összeg felét már kifizettük. Ugyanakkor abszurdum, hogy pénzbüntetést fizetünk a meggyilkolt családjának, még mielőtt az ügyben megszületett volna az elsőfokú ítélet. Panaszt nyújtottunk be az Alkotmánybíróságnál, hogy következő lépésként a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhassunk. Közben még egy perben született elsőfokú ítélet, amely szerint újabb 100 ezer dinárt kell(ene) fizetnünk, plusz a bírósági költségeket. Két magánszemély pedig bűnvádi feljelentést tett ellenem rágalmazás gyanúja miatt, mert közöltem egy információt a Ravnopravnost (Egyenlőség) Mozgalom sajtótájékoztatójáról – mondja Dalibor Bubnjević, a Zrenjanin igazgatója és főszerkesztője.
A napokban a Dnevnik napilap ellen indított pert egy üzletember, aki szerint az újságban megjelent írás miatt kárt szenvedett az ő és a cége tekintélye.
Željko Balaban: Az akarják, hogy ne írjunk üzelmeikről
– Az említett személy ellen több eljárás is folyik a nagybecskereki bíróságon, cége pénzügyi zárlat alatt van, hitelezői pedig hiába várják a pénzüket a leszállított áruért. Arra panaszkodik, hogy nem hallgattuk meg, ugyanakkor lehetetlen kapcsolatba lépni vele, és eddig még egyszer sem lépett a közvélemény elé. Olyan helyzetbe hoznak bennünket, hogy gyanús üzletemberek és bűnözők előtt kell magyarázkodnunk, ahelyett, hogy ők számolnának be ténykedésükről az állam és a dolgozóik előtt. Az a cél, hogy megijesszék az újságírókat, akik a gyanús üzelmekről írnak – mondja Željko Balaban, az újvidéki napilap nagybecskereki tudósítója.
Slobodan Pašić, a Večernje novosti újságírója a legtöbbet dicsért, de a legtöbbet perelt nagybecskereki kolléga. Az első volt Jugoszláviában, akinek megtiltották, hogy újságírói munkát végezzen. Pert vesztett egy börtönigazgató, egy volt igazgató, egy politikus ellen. Most is több per folyik ellene.
Slobodan Pašić: Soha rosszabb időket
– Újabban a „kemény fiúk” perelnek, akik 300 ezer, illetve 900 ezer dináros fájdalomdíjat követelnek. Rafinált módon nem rágalmazás, illetve becsületsértés miatt nyújtottak be keresetüket, hanem rögtön kártérítést követelnek az írásom miatt őket ért állítólagos lelki fájdalomért. Büntetett a Központi Bizottság, a Szocialista Szövetség, mégsem törték meg bennem a kritikai szemléletmódot – ám a mainál cudarabb világ még nem volt. Magam sem tudom, hogy mit szabad már írni, és mit nem. Szerbia szomorú ország, amely még messze van az igazi demokráciától. Nem hallatják szavukat a szakmai szervezetek, nincs szakszervezetünk – mondja Slobodan Pašić, a nagybecskereki újságírás doyenje.
