Öltözék

Kétségbevonhatatlan, hogy a legtöbb sportágban az öltözetnek rendkívül fontos szerepe van. Kezdve attól, hogy az úszásban és a vízilabdában a minimális fürdőruhánál csak egy kicsit is több erősen gátlónak mutatkozna, egészen addig, hogy a jégkorongozók kapusának esetében elmaradhatatlan a középkori lovagok viseletére hasonlító védőruha.

Az öltözéket természetesen az időjárási viszonyok is befolyásolják, amiért egészen különböző például a sízők és a strandröplabdázók megszokottá vált viselete. Legtöbb esetben a sportolói öltözék, azonkívül, hogy praktikus, és nem akadályozza a versenyzést, nem szolgál mást, mint megkülönböztetést a küzdőtereken. Sehogyan sem lenne jó, ha két csapat egyforma mezekben futna ki a pályára, a nézők és maguk a játékosok is gyakran zavarban lennének, és végzetes hibákat is véthetnének. Tudjuk ezt jól a gyermekkorból, amikor két kapura fociztunk, a biztonság kedvéért az egyik csapat pólóban, a másik meztelen felsőtesttel játszott.

Sok esetben a régi szokások maradtak meg, például a zsokék, a birkózók, a cselgáncsozók és az asztaliteniszezők öltözéke alig változott, máshol erősen divatoznak, bár a kényelmesség a legfontosabb, ami elsősorban a golfra jellemző.

Maradnak a sportok, amelyekben a hétköznapi öltözet sem hátrányos. Láttuk így a párizsi olimpián a török sportlövő Yusuf Dikeçet, aki a többiekkel ellentétben klasszikus nadrágban és pólóban állt a lővonalra, és így is ezüstöt vitt haza. Vagy pedig itt a sakkozás, amelynek művelői tetszés és ízlés szerint öltönyben, pulcsiban vagy ing-mellény kombinációval ülnek az asztalhoz. Többnyire öltönyben, emlékezetes a fiatal Fischer tarka pulcsija is, míg a holland Jan Timman változatosan, leginkább mégis zakóban vagy ingben játszott.
Mivel korábban a rangos sakkversenyek résztvevői többségben már korosodó úriemberek voltak, nem nagyon foglalkoztak a divattal, hanem inkább a táblán történtekkel, így a farmernadrág nem volt megszokott, viszont a fiatalabbak nem riadnak tőle vissza, és rettenetesen mérgesek, ha itt-ott a rendezők valami nem hivatalos öltözködési kódexre hivatkoznak, és a tornákon tiltják a kék, esetleg más színű farmer viselését.

Ilyen „szabály” áldozata lett a gyorslépéses vb-n a világbajnok norvég Magnus Carlsen, aki nem volt hajlandó öltözéket váltani, nemtetszését meglehetősen csúnya szavakkal illusztrálta, és visszalépett. A farmerje csaknem klasszikus nadrágszabású volt, és világos, hogy az öltözéknek, különösen a partik idején az asztal alatt levő nadrágnak semmi köze a játszmákhoz, és a tiltás védhetetlen csökönyösség jele.

Carlsennek persze végül megengedték, hogy farmerben induljon a rapid-vb-n, amit a jövőben így már sehogyan sem lehet tiltani, a kommentárok pedig a szervezők védelme oldalán tévesen emlegették a wimbledoni tenisztorna kötelezően fehér öltözék házirendjét, ami nem angol hóbort miatt, hanem csak azért létezik, mert a fehéren látszik legkevésbé az izzadás.