Az elmúlt héten szárnyra kapott a hír, miszerint a NIS eladásából származó értékpapírokat négy hónapon belül megkaphatja a lakosság. Hogy mennyit kaphatunk majd a részvényekért és mennyire reális a szerb kormány gazdasági csomagja, Szecsei Mihály közgazdászt kérdeztük.
– Jelenleg nagyon rosszul áll a privatizációs mérleg, sőt szerintem mínuszban van, figyelembe véve az ipart, vagy akár a mezőgazdaságot is. Úgy látom, az ingyenrészvények ígérete politikai ámítás volt csupán. Nem lesz értéke. Maradok a régi állításom mellett, hogy jóval 300 euró alatt lesz az egy főre eső ingyenrészvény értéke. Még akkor is, ha mindent eladnak, amit tervezetek. Igaz, mindehhez az is hozzájárul, hogy több mint 5 millióan igényeltek részvényt. De vegyük példának a szabadkai November 29 Húsgyár esetét. Több mint 18 ezer négyzetméteres a komplexum és óriási adósságai vannak. Onnan semmi nem jön ki már. Az úgynevezett társadalmi tulajdon nem biztosítja az ingyenrészvényeket.
A gazdasági világválság mellett mi az oka, hogy ennyire elértéktelenednek a részvények az ígért összeghez képest?
– Amikor kiírták az ingyenrészvényeket, akkor a bejelentett 6 vállalat, kivéve talán a légiforgalmi társaságot, elég stabilan állt. De meg kell jegyezni, hogy a vállalatokat nem becsülték fel reálisan, túlértékelték őket. Most vált például nyilvánvalóvá, hogy a Kőolajipari Vállalatnak mekkora veszteségei voltak, amit eltakartak. Ha pedig most megnézzük az egész gazdaságunkat, le lehet vonni a következtetést, hogy még azt a szintet sem értük el, ami 1989-ben, a háború előtt volt. Ha sikerült volna, talán nem következett volna be nálunk a válság. Az viszont, hogy magas növekedési rátát mutatunk is ki, azért van, mert nagyon mélyre estünk, és onnan kell felemelkednünk. Ez a felemelkedés olyan sok erőforrást igényel, köt le, hogy nem marad ingyenrészvényre és lakossági fogyasztási támogatásra. Nagyon nagy baj, hogy nem értük el a húsz évvel ezelőtti szintet sem. Nézzük csak meg a gazdasági növekedést a világban. Kínában természetesen a legnagyobb. Oroszországban és Szerbiában pedig 3,5 százalékos a növekedési ráta. A különbség pedig az, hogy a kínaiak már a húsz évvel ezelőtti szintet rég elhagyták, mi meg csak azt fogjuk elérni. Természetesen csak, ha nagyobb növekedési ütemmel, dinamikusabban fejlődünk. Az erőforrások 1989-ig megvoltak, csak nem használtuk ki őket.
Mennyi idő alatt érheti el Szerbia a szóban forgó szintet?
– Ehhez biztosan kell 4 év, bár nem tudom, hogy mennyire fog visszavetni minket a gazdasági világválság. Szerencsére az ország nincs túl eladósodva, gondolok itt az államadósságra. Magyarországon 1700 milliárd forint csak a kamat, nálunk azért ilyen eladósodás nincs. Tavaly a Szerbiai Nemzeti Bank idő előtt törlesztett a Világbank felé! Ezt idén természetesen nem fogja megismételni, de legalább a jelek szerint nem estünk olyan mélyre.
Véleménye szerint a kormány válságkezelő gazdasági csomagja mennyire felel meg az elvárásoknak?
– Azzal, hogy a kormány elállt attól az irreális koncepciótól, hogy majd a nyugdíjasoktól beszed nem is tudom hány milliárd dinárt, ez egy picit reálisabbnak tűnik. Az Economist hetilap kimutatása szerint a nyugdíjasok legnagyobb része 20 ezer dinár körüli nyugdíjat kap. Irreális lett volna a kis jövedelemmel bíró réteget megadóztatni 6 százalékkal. Az új megszorító intézkedés reálisabbnak tűnnek, így már behajtható lesz a kívánt összeg. Valójában egyetlen dolog számít stabilizáló tényezőnek a csomagban, mégpedig az, hogy reálisabb lesz a fogyasztás és a kereslet. De ezt még ki kell várnunk. Láthatjuk, hogy a decemberi 38 626 dináros átlagkereslet visszaesett 31 ezerre. Tehát a kereslet realitása csak most próbál a nagyon rossz helyzethez idomulni. De ennek ellenére marad egy nagy gond, mégpedig az, hogy nem tudja Szerbia 40 százalék alá csökkenteni a feketegazdaságot, ugyanis egyes embereknek túl nagy haszna van belőle. Itt megy el a legtöbb pénz, és a kormány a jelek szerint nem tesz semmit annak érdekében, hogy felszámolja. Nagyon fontos még befejezni a privatizációt és eltüntetni az úgynevezett társadalmi tulajdont. Ilyen a világban sehol sincs, csak nálunk. Ugyebár a társadalmi tulajdon mindenkié és senkié, hasznot viszont csak egyesek húznak belőle. Ezeket hiányolom a csomagból.
