Húsvét alkalmából Dečaniban örülhetett szerb és albán egyaránt, hiszen az ortodox nagypénteken maga Boris Tadić államfő (és testőrei) sietett Koszovóba, hogy átadja a feltámadás és a béke üzenetét. Ez mind szép és jó, maga a megváltó is fontosnak tartotta a különbözőségek közötti megbékélést, hiszen testvéreként az asztalához ültette a zsidók által kitaszított vámost, a római katonát, valamint az utcalányt is. Aki hitt az eljövendő örök országban, az örömhírben, az mind részese lehetett a lakomának, hiszen egyetlen ország létezik, az Isten országa.
Béke nélkül nincs méltóságteljes élet, és az ebben való hit nélkül nem tudunk normálisan élni, tolmácsolta Tadić mindazok számára, akik a „Szerbiánkban levő Koszovóban” élnek. Tette ezt hősies hévvel, mártír lélekkel és gyermeki csínnyel kilépve a KFOR helikopteréből, hiszen (soha) nem kért engedélyt a koszovói felsőbb vezetéstől a látogatásra. Ha már egyetlen ország létezik csak, akkor minek, nem?
Priština sem esett a fejére, és Zenun Pajaziti koszovói belügyminiszter ki is jelentette: Priština nem ad beutazási engedélyt Tadićnak anélkül, hogy a szerb államfő ne kérvényezné azt előzetesen írásban. Alkotmányuk ugyanis nekik is van, amely nem teszi lehetővé egy idegen állam legmagasabb képviselőjének látogatását a koszovói vezetőség jóváhagyása nélkül, de akár vissza is utasíthatják (főleg a kisebbségben élő nemzet ünnepén), ha úgy tartja kénye-kedvük. Diplomáciai körökben ez köztudott, láthattunk hasonlót március 15-én, így meglepő módon Peter Feith, az Európai Unió koszovói különmegbízottja kapott húsvétra levelet Belgrádból. Na nem üdvözlőlapot, mint ami ilyenkor szokás, hanem látogatási kérelmet Koszovóba. Szörnyű egy világban élünk, ha már a szerb elnök saját országába sem léphet be az EU engedélye nélkül.
Hashim Thaçi koszovói miniszterelnök pedig igazán nagylelkűnek bizonyult, miután ő is levelet kapott, a keleti kereszténység legnagyobb ünnepe előtt Peter Feith-től, aki azt tanácsolta, tegye lehetővé a szerb államfőnek, hogy meglátogassa a Dečani ortodox kolostor szerzeteseit és híveit. Thaçi bölcsen meg is jegyezte, a koszovói kormány a szerb államfő látogatását magán és vallási jellegűnek tekinti, az állama pedig tiszteli a vallásszabadságot. Tette kétségkívül üzenet a világ felé: Koszovó stabil állam és minden polgára számára perspektívát biztosít az ott éléshez.
Boris Tadić pedig a KFOR elit alakulata kíséretében igazi hősként térhetett haza, holott semmi egyebet nem tett, mint közvetítőn keresztül engedélyt kért Koszovótól meglátogatni a (volt) szerb tartományt. Politikai reklámfogás mindez a javából, hiszen miközben azt hangoztatta, hogy a (volt) tartomány Szerbia szerves része, lepedő alatt elismerte Koszovó függetlenségét. Fejvesztés nélkül.
