Svetozar Čiplić emberi jogi és kisebbségügyi miniszter tegnap a Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségügyi Titkárság által Palicson szervezett szemináriumon vett részt. Itt folytatott beszélgetésünk során azt kérdeztük a minisztertől, hogy az emberi jogokat és a kisebbségek ügyét tekintve hol tart pillanatnyilag Szerbia, valamint létező jelenség-e a fasizmus az országban.
– Szerbia mindenképpen egy olyan helyzetbe került, hogy amennyiben az emberi jogokat kell értékelni, akkor három elemre kell osztályzatot adni. Egyrészt a jogi normatívákat kell figyelembe vennünk, amelyeket az Európai Unió követel tőlünk, majd azokat a mechanizmusokat, amelyek szavatolják az egyén számára a törvény által előírt szabadságot és jogot, illetve a kisebbségi jogokat. Az értékelés utolsó eleme pedig a jogvédelem hatékonysága és annak mechanizmusai. Az európai követelményeket tekintve kimondhatjuk, hogy teljesítettük az elvárásokat, hiszen aláírtunk számos nemzetközi egyezményt, valamint szerződést, amivel Szerbia elkötelezte magát, hogy kialakít egy olyan intézményrendszert, amivel követni fogja az aláírt egyezmények betartását. A legnagyobb baj viszont a jogvédelemben található. Itt egyértelműen az igazságszolgáltatásra, a bíróságokra gondolok. Az elmúlt három évben, amióta Szerbia polgárai megkapták a jogot, hogy a salzburgi Emberi Jogi Bírósághoz forduljanak, a bírósági eljárásba került keresetek számát tekintve az európai országok között 13. helyen állunk. Tényként kell kezelni, hogy a salzburgi bíróság csak akkor foglalkozik valamivel, ha ott jogsértést vélnek, és tényként kell kezelnünk, hogy a keresetek négyötöde azért lett beadva, mert a szerbiai igazságszolgáltatásban mulasztások történtek a bírósági ítéletek meghozatalának határidejét tekintve. Ebből az következik, hogy a legnagyobb baj a kulcsfontosságú jogvédelmi szervekkel, a bíróságokkal van. A Szerbiai Képviselőház már meghozta azokat a törvényeket, amelyek az igazságszolgáltatás megreformálásáról szólnak, de mivel az igazságszolgáltatás önmagát tekintve önállóan és demokratikusan működik, saját magát, belülről kellene megreformálnia. Nyilvánvalóvá vált, hogy az igazságszolgáltatás ezt nem akarja megtenni.
A törvényileg előírt jogokat tekintve Szerbiában milyen helyzetben vannak pillanatnyilag a kisebbségek?
– 2000. október 5-től kezdve minden demokratikus hatalom arra törekedett, hogy minél több olyan törvényt és határozatot hozzon meg, amellyel szavatolná az emberi jogokat. Ennek tekintetében a 2006-ban elfogadott alkotmányunk gyakorlatilag rendezte a kisebbségi önkormányzatok helyzetét. Pillanatnyilag az alkotmány rendelkezései szerint a kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény meghozatalán dolgozunk. Mivel egy specifikus jogszabályról van szó, még a törvénytervezet megalkotása során szeretnénk kirostálni belőle az esetleges gondokat, ezért húzódik most el annak meghozatala. Sokkal előnyösebb, ha ezeket a specifikus problémákat még akkor oldjuk meg, amíg a törvénytervezet a minisztériumok előtt van, mint amikor már a parlamentbe kerülne. Őszintén remélem, hogy a törvénytervezet hamarosan a képviselők elé kerül, és sürgős eljárás során megszavazzák azt, hogy minél előbb választani tudjanak a polgárok. De a legfontosabb, hogy részletbemenően szabályozzuk és pontosan meghatározzuk a törvény hatályát.
A Szerbiai Képviselőházban nagy ellenkezést váltott ki a Vajdasági Szociáldemokrata Liga által beterjesztett szélsőjobboldali szervezetek rendezvényeit és az általuk használt jelképeket betiltó törvénytervezet. Ön szerint szüksége van Szerbiának egy ilyen jellegű törvényre?
– Mindenképpen fontos, hogy legyen egy olyan jogszabályunk, amely valami módon szabályozza azokat a bejegyzett, vagy nem bejegyzett szervezeteket, amelyek neonáci és fasiszta ideológiákat vallnak magukénak, de ezt talán a civil szervezetekről szóló törvény keretében is meg lehetne oldani. A szóban forgó törvénytervezetet nem olvastam még el, de amit hallottam róla, azok szerint kevés határozatot foglal magában, így hiányosnak tűnik. Itt ugyebár nem arra gondolok, hogy nem szükséges a jogszabály, hanem arra, hogy a törvénytervezet szövegének minősége nem kielégítő. Szükséges egy ilyen törvény meghozatala, és korábban be is jelentettük, hogy az emberi jogi minisztérium rendezni kívánja a szóban forgó kérdéskört.
A Szerbiai Képviselőház hétfői ülésén több ellenzéki képviselő azt állította, hogy Szerbiában nincs jelen a fasizmus. Egyetért ön ezekkel a kijelentéssekkel?
– Minden európai országban jelen van, így Szerbiában is. A fasizmus egy olyan marginális jelenség, ahol a társadalom szegregációja is megjelenik, kiváltképp a legszegényebbekre gondolva, vagy azokra, akik nincsenek bekapcsolva a társadalomba, valamiféle okok, vagy meggyőződések miatt. Épp ezért téves kijelentés az, hogy épp nálunk ne lenne jelen, hiszen minden fejlett országban, még azokban is megtalálható, amelyek korábban a legnagyobb antifasiszták voltak, ma pedig a demokrácia szószólói. Szerbiában szerencsére ezek a neonáci eszmék a társadalom marginális részét képezik, és nincsenek jelentős számú követőik, mint bármely más uniós országban. Ha valaki azt állítja, hogy nincs Szerbiában fasizmus, akkor tulajdonképpen legalizálja azt, és elősegíti a fejlődését. Ha pedig, valaki bevallja létezését, akkor tudatosítja magában, hogy ez igenis probléma és harcolni is fog ellene. Ezt a jelenséget nem lehet törvénnyel megszüntetni, hiszen nem is a törvény hozta létre. Csak csökkenteni lehet. Ebben pedig a legjobb fegyver a tolerancia terjesztése.
