Talán nincs is még egy olyan téma a magyar-magyar kapcsolatrendszerben, amely annyi indulatot gerjesztene, mint a kettős állampolgárság kérdése. Sértettség, elutasítottság, megkeseredettség a határon túl, szégyenérzettel vegyített dacos magyarázkodás anyaországon belül – valahogy így lehetne jellemezni a rossz emlékű 2004-es magyarországi referendumot követően uralkodó érzelmeket. És most ismét ott található a kettős állampolgárság kérdése a magyar pártok tárgyalóasztalán.
A kettős népszavazás magyarországi belpolitikai párharc volt, nem az első, s nem az utolsó, amit a két nagy politikai tömörülés vívott egymással. Ebben a küzdelemben a külhoni magyarságnak a járulékos veszteség – collateral dammage – szerepe jutott. A mi bőrünkre ment a dolog, de nem mi álltunk a viták középpontjában. Aki még emlékszik az akkori televíziós vitákra, ma is vigyorog kínjában, ha az elhangzott érvekre és ellenérvekre gondol. Pedig a tét eredetileg nem is volt olyan nagy: a polgároktól azt kérdezték, egyetértenek-e azzal, hogy az Országgyűlés (időkorlát nélkül) törvényt hozzon a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról, egyéni kérelem alapján. Magyarán: ha a voksolás érvényes és eredményes lett volna, az is csak arra kötelezte volna a Parlamentet, hogy valamikor hozzon valamilyen törvényt, ami valamekkora kedvezményt biztosított volna a külhoniaknak.
De a voksolás nem lett eredményes, ugyanis azon nem vett részt a szükséges számú szavazó. Akik mégis elfáradtak az urnákhoz azon a decemberi napon, zömmel igennel szavaztak a feltett kérdésre, amely azóta sem került le a napirendről. Időről időre, afféle búvópatakként fel-felbukkan a magyar belpolitikában. Az elmúlt évek során Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, így az ott élő, a legjelentősebb számú magyar közösség megszerzett minden olyan jogot, ami unós állampolgárokat megillet, így már nem is volt akkora szükségük a magyar állampolgárságra. A felvidéki magyarok ugyancsak az unió tagjai, őket sem izgatja különösebben ez a kérdés. A vajdaságiak és a kárpátaljaiak maradtak tehát, akiknek lélekszáma el sem éri egy nagyobb budapesti kerület lakosainak számát. Ukrajna alkotmánya nem teszi lehetővé a kettős állampolgárságot, így csak mi maradtunk.
A vajdasági magyar politikusok ki is használtak minden alkalmat, hogy hivatalos budapesti látogatásaik alkalmával elmondják: a délvidékiek továbbra is szeretnék, ha lehetővé tennék számu(n)kra a magyar állampolgárság megszerzését úgy, hogy közben ne kelljen Magyarországra költöznünk.
Magyarországi ellenzéki politikusok is időnként felvetették ezt a témát. Próbálkozott az MDF, meglehetősen sikertelenül, próbálkozott a Magyarok Világszövetsége, amely ismét népszavazást szeretett volna – amit aztán az anyaországi és a határon túli magyar politikusok is hevesen elleneztek. Legutóbb pedig a KDNP vette elő a történetet. A jelekből ítélve ezúttal több taktikai érzékkel, mint ahogyan az korábban történt.
A kereszténydemokraták a közelmúltban közölték: négypárti egyeztetést kezdeményeznek a határon túli magyarok állampolgárságának ügyében. Aztán ezt az egyeztetést szerdán meg is tartották. Zárt ajtók mögött, de minden meghívott jelenlétében. Simicskó István, a KDNP frakcióvezető-helyettese a Magyar Szónak nyilatkozva a tanácskozást eredményesnek minősítette. „Arra kértem a pártok delegáltjait: az elmúlt 5 év EU-s tagságából származó tapasztalatokat próbáljuk meg úgy felhasználni, hogy segítsünk a schengeni határokon kívül rekedt nemzettársainkat oly módon, hogy rövidített, gyorsított eljárásban adjuk meg számukra a magyar állampolgárság megszerzésének lehetőségét” – mondta Simicskó. A kereszténydemokrata politikus szerint úgy tűnik, a négy parlamenti párt között egyetértés körvonalazódik abban, hogy az EU, a szomszédos államok és a magyar állampolgárok érdekeit is szem előtt tartva a külhoni magyarok egyéni kérelmére folytatnák le az illetékes hatóságok azokat az eljárásokat, melyek eredménye a magyar állampolgárság megszerzése lehetne. Tehát egy-egy határon túli magyar közösség nem kollektív módon kaphatná azt meg, hanem egyéni elbírálást követően. A Fidesz, a KDNP, az MSZP és az SZDSZ képviselői abban is megállapodtak, hogy az ügy kapcsán a jövő héten szakmai egyeztetéseket kezdenek. Meg kell ugyanis határozni, hogy az állampolgárság megadásának feltételrendszere miből álljon össze, hogy ki legyen jogosult megszerezni azt. Ezt követően egyeztetni kell a szükséges törvénymódosítási javaslatokról is. Simicskó fontosnak tartaná, ha a jogszabály-módosítási indítványok négypárti egyetértést tükröző javaslatok formájában kerülnének az Országgyűlés elé, ezért szeretné, ha sikerülne konszenzusra jutni még az előterjesztést megelőzően. Úgy látja, a legkisebb közös nevező az „egyéni kérelem, gyorsított eljárás” kettőse lehet.
Persze a magyar jogszabályok most is lehetővé teszik, hogy határon túli magyar kedvezményes eljárásban kapja meg az állampolgárságot, csakhogy ahhoz Magyarországra kell költöznie. A KDNP mostani kezdeményezése arra irányul, hogy a törvény a módosítás után a helyben maradást segítse elő, ezért az áttelepedés nélküli állampolgárság megszerzését célozza. „Nyilvánvaló, hogy a kettős állampolgárság létező intézmény: szerb barátaink nyitottak ez iránt a felvetés iránt” – emlékeztet Simicskó, aki szerint ha valamilyen hozadéka volt a 2004-es népszavazásnak, akkor az éppen az volt, hogy ehhez a kérdéshez nem szabad úgy közelíteni, ahogyan az öt évvel ezelőtt történt. Annál is inkább, mert vannak más módszerek. A kereszténydemokrata frakcióvezető-helyettes például hónapokig puhatolódzott, mielőtt összehívta volna a négypárti találkozót. Úgy látja, most tényleg lehet konszenzus a magyarországi pártok között. Főleg akkor, ha a kérdés nem érinti majd a választójogi törvényt, azaz a szavazati jog megadásának kérdését – tegyük hozzá, némi malíciával.
Meg különben is, a csillagok állása lassan kedvezőre fordul: már csak két olyan határon túli magyar közösség van, amelyet húsbavágóan érint a kérdés. Ha Szerbia állampolgárai számára az EU eltörli a vízumkényszert (ami állítólag az év végéig megtörténik), valószínűleg még kevesebb potenciális érdeklődő lesi majd a négypárti egyeztetések eredményeit. Nem lebecsülve az érzelmi kötődés tényezőjét, a tény attól még tény marad: a magyar állampolgárság schengeni útlevelet (is) jelent, s ha ez a dokumentum már nem bír akkora vonzerővel, mint ma, valószínűleg kevesebben lesznek azok is, akik egyéni kérelmet nyújtanak be a magyar állampolgárság megszerzéséért.
A képen a kék és zöld színnel jelzett 72 állam több-kevesebb megszorítással elfogadja a kettős állampolgárságot, a pirossal és sárgával jelzett 111 több-kevesebb kivételt téve elutasítja
