Budapesti tudósítónktól
A Magyar Köztársaságban 2007 nyarán módosultak utoljára a külföldiek Magyarországon tartózkodására vonatkozó jogszabályok. Azóta nem egészen két év telt el, így már statisztikai adatok is rendelkezésre állnak arra vonatkozóan, hogy az eltelt időszakban hogyan alakultak a migrácós mutatók. Dr. Kontér Tamás, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Idegenrendészeti Igazgatóságának igazgatója a Magyar Szónak számolt be a trendekről.
– Az idegenrendészeti jogszabályok két nagy csoportot különböztetnek meg. Az egyik a szabad mozgás jogával rendelkező személyek csoportja, a másik pedig az egyéb, harmadik országbeli állampolgárok csoportja. A két csoport különválasztása olyan gyakorlati tapasztalattal, amely kifejezetten a jogszabály-változtatáshoz köthető, nem hozott. A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező, adminisztratív terhek csökkentését eredményező változtatások alapvetően könnyebbséget hoztak az ügyfeleknek a tartózkodási feltételek igazolását illetően. Ez a jogszabály érintheti az ukrán és a szerb állampolgárokat is, ugyanis vonatkozik az uniós állampolgárok családtagjaira, akik az addigiaknál sokkal egyszerűbb feltételek mellett juthatnak három hónapot meghaladó tartózkodási joghoz. Van egy olyan személyi kör, amely kifejezetten a jogszabály erejénél fogva jogosult Magyarország területén tartózkodni. Egy másik személyi kör tartózkodási jogosultsága hatósági engedélytől függ. Ez jelentős különbség, mert a törvény biztosította jogosultság vitathatatlan, ott a hatóságnak adminisztratív kötelessége a jogszabály által biztosított jogot okmány kiadásának formájában hivatalossá tenni. Ez az EGT-állampolgárokra és az ő harmadik országbeli családtagjaikra vonatkozik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgár szerb házastársa esetében ugyanúgy érvényesíthető ez a jog, mint egy holland állampolgár szomáliai házastársa esetében. (Az Európai Gazdasági Térséghez az Európai Unión kívül Norvégia, Liechtenstein és Izland tartozik.) Az adminisztratív terhek csökkentése azt eredményezte, hogy ezen személyi kör esetében emelkedtek a beadott kérelmek.
Két év elég volt arra, hogy rögzüljenek az új jogszabályok?
– A jelenlegi törvényi szabályozás nagyon bonyolult, és úgy tűnik, hogy az ügyfelek ezt a fajta jogi elhatárolást nem igazán tudták még elsajátítani. Időnek kell még eltelni ahhoz, hogy az ügyfél tisztában legyen azzal, hogy mely jogszabály vonatkozik az egyes csoportokra, s annak alapján milyen jogosultságokkal rendelkezhet Magyarországon. Széleskörű tájékoztató munka folyik a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális igazgatóságai és a Külügyminisztérium, valamint a konzuli tisztviselők részéről egyaránt. Magyarország érdeke továbbra is az, hogy legálisan minél többen érkezzenek az országba, és a szabályokat betartva tartózkodjanak itt.
A vajdasági magyar átlagpolgár ebből a jogszabály-változásból nagyjából annyit érzékel, hogy egy egész sor, a korábbiaknál szigorúbb előírásnak kell eleget tennie, és a költségei megnőttek.
– A szigorúbb követelmények ugyanakkor nagyobb jogosultságokat biztosítanak, hiszen egy magyar tartózkodási engedéllyel az egész unió területén lehet közlekedni. Magyarország schengeni csatlakozása okozta azt, hogy (különösen a három hónapot nem meghaladó tartózkodást illetően) olyan további feltételek igazolását tette szükségessé az ügyfelek részéről, amelyek korábban nem voltak. Ilyen például az egészségügyi biztosítás igazolása a turistavízumok esetében.
Amikor az ember egy-egy konzulátuson beadja vízumkérelmét, kénytelen szembenézni a szigorításokkal. Ezek egészen odáig terjednek, hogy például a Szabadkán átadott kérelmet Budapesten a BÁH központi szervei bírálják el?
– Nem, ez nem így történik. Jelenleg a schengeni vízumokat illetően döntési kompetenciával kizárólag a konzuli tisztviselő rendelkezik. A BÁH kizárólag a nemzeti vízum ügyének elbírálásában illetékes, amely kifejezetten huzamosabb tartózkodást céloz, és nem tartozik a három hónapot nem meghaladó tartózkodást biztosító vízumok körébe. Érdemes tudni azt is, hogy a schengeni vízumokat illetően egyes esetekben van a BÁH-nak felelőssége: a vízumkonzultációk esetében véleményt nyilvánít bizonyos állampolgárságú személyek esetében olyan értelemben, hogy hozzájárul-e a schengeni vízum kiadásához, vagy nem. Szerbia vonatkozásában ilyen konzultációs kötelezettségünk nincs.
Ha Szerbia az idei év végéig rákerül arra a bizonyos schengeni fehér listára, az hogyan fogja érinteni a BÁH feladatkörét?
– A vízumliberalizáció terhektől fogja megszabadítani, hangsúlyozom, a konzuli tisztviselőket, akik elbírálják a vízumkérelmeket. A jelenlegi állapotok szerint kell schengeni vízum a rövid ideig tartó magyarországi tartózkodáshoz a szerb állampolgárnak, de a vízumliberalizációt követően három hónapot nem meghaladó időtartamban vízummentesen lehet majd beutazni.
A statisztikai adatok között szerepel egy érdekes szám is, mely szerint 468 kínai állampolgár rendelkezik nemzeti letelepedési engedéllyel Magyarországon. A köztudatban elterjedt, hogy a nemzeti vízumot, a nemzeti tartózkodási engedélyt elsősorban magyar nemzetiségű, harmadik országbeli állampolgárok kérhetnek. Ennek nyomán a nemzeti letelepedési engedélyt is ebbe a körbe sorolnánk…
– A nemzeti vízum és a nemzeti tartózkodási engedély esetében igaz az állítás, azt valóban elsősorban a külhoni magyarok kérelmezhetik. A nemzeti letelepedési engedély a korábbi jogszabályban rögzített letelepedési engedély feltételrendszerét hordozza magában, itt a nemzeti jelző nem azonos a vízum és a tartózkodási engedély esetében használt nemzeti jelzővel. Még létezik az úgynevezett EK-letelepedési engedély, ami a schengeni területen a huzamos tartózkodás jogállását igazolja. Ugyanakkor van egy olyan státus, amely kifejezetten a Magyar Köztársaság területén biztosít huzamosabb tartózkodási státust. A nemzeti jelző tartalma nem a magyarságra, hanem arra vonatkozik, hogy a kérelemelbírálás kimondottan nemzeti hatáskörbe tartozik, és ugyanúgy határozatlan idejű tartózkodásra vonatkozik, mint az EK-letelepedési engedély.
