Tizennyolc évvel ezelőtt elhangzott egy vers a VMDK szabadkai kongresszusán, Adósunk Európa címmel. Azóta e vers bekerült az összes magyar hazafias himnuszok közé. Az alkotás Trianonról, rólunk szól. Andróczky Etelka szavalta el sajátjaként. Ha ma a világháló keresőjébe beírjuk: Adósunk Európa, a vers szerzőjeként szinte mindenhol Szentmihályi Szabó Péter neve jelenik meg. Ki valójában a szerző? Erre a kérdésre keresünk választ alábbi riportunkban.
Andróczky Etelka topolyai házában fogad minket. Kötegnyi dokumentumot helyez elém, amellyel bizonyítja, hogy a vers az ő alkotása. Köztük van az a nyomtatvány, amelyet a VMDK szabadkai kongresszusára készített 1991-ben, és amelyből több ezer számozott és számozatlan példányt osztott szét saját kezű aláírásával.
– Dudás Károly szervezte a kongresszust. Az első kongresszuson, Adán is felolvastam egy versemet. Címe Miért lettem a VMDK tagja? Károlynak a második kongresszus előtt jeleztem, hogy van egy újabb versem, amit szívesen felolvasnék. Erre lehetőséget is kaptam. Elszavaltam, majd szétosztottuk a verset. Neves emberek is kaptak belőle. Az első sorban ott ült Tőkés László, Pozsgay Imre… Ugyanezt a verset két hónapra rá, 1991. június 30-án Csépén, az oroszok kivonulásának ünnepségén is elszavaltam. Ezért az MDF országos vezetőségétől könyvjutalomban is részesültem. A könyv Antal József akkori miniszterelnök, Andrásfalvi Bertalan oktatásügyi miniszter, Bethlen István, Für Lajos, Csurka István kézjegyével van ellátva. Ezután a verssel nem foglalkoztam. Idén – mivel legközelebbi hozzátartozóink Kanadában élnek – vettünk egy számítógépet. Nyugdíjas létünkre férjemmel, Lászlóval megtanultuk kezelni, megtanultunk a világhálón böngészgetni. Egy nap, egészen pontosan idén november 3-án férjem a számítógéphez hívott azzal, hogy mutatni akar valamit.
A történetet Andróczky László folytatja.
– Miután már jártas voltam a világhálón, az első dolog, ami érdekelt, az a családfám volt. Beírtam a keresőbe a vezetéknevemet és böngészgettem. Meglepetésként hatott rám, amikor egy címben ott láttam az Andróczky Lászlóné név mellett az Adósunk, Európa szavakat. Ezután beírtam a keresőbe a vers címét, és ekkor valódi csapást éltem át, ugyanis a felsorolt címek szinte mindegyikében az Adósunk, Európa vers szerzőjeként Szentmihályi Szabó Péter volt feltüntetve. De még a mi lapjainkban is, például a Hét Nap március 18-i számában, abban a tudósításban, amely az 1848-as forradalom magyarittabéi ünnepségéről számol be, ahol „Buka Boglárka fiatal szavaló Szentmihályi Szabó Péter: Adósunk, Európa versét adta elő”. A Magyarországon levő Nagykörűben rendezett trianoni szoboravatáson, június 6-án Enyed Gabriella szavalta el kitűnően a verset, persze Szentmihályi verseként.
Andróczkyék, miután rájöttek arra, hogy Etelka nevét lelopták a versről, komoly adatgyűjtésbe kezdtek, és több személyhez levélben fordultak azzal a céllal, hogy igazukat bizonyítsák.
– Írtam Enyed Gabriellának is, aki válaszolt, és megrökönyödve állapította meg, és elnézést kért, hogy a verset, amelyet több évvel ezelőtt egy könyvben olvasott és megtetszett neki, mindeddig téves szerző neve alatt adta elő.
Mutatja is a levelet. És mutatja a világhálóról kinyomtatott oldalakat. És felolvassa azt a nyílt levelet is, amit Szentmihályi Szabó Péternek szánt, de még nem közölt, mivel abban bízik, hogy a budapesti költő valami formában mégis színt vall.
Arra a kérdésemre, hogy felvette-e a kapcsolatot Szentmihályi Szabó Péterrel, Etelka azt válaszolja, hogy nem.
– Egyszerűen nem volt erőm hozzá. Véleményem, hogy Szentmihályinak kellene megszólalnia, és beismernie, hogy a vers nem az övé. Ő Pesten született, és ott élte le életét. Hogyan írhatna le akkor ilyen sorokat: Fontosnak tartom, hogy még Bácskáról meséljek / Mert születésemtől e vidéken élek. / Ennek a porában játszottam, mint gyerek, / Ez oltotta belém, hogy mindig magyar legyek. Egyszerűen nem értem miért nem határolja el magát, miért nem emeli fel hangját, miért engedi, hogy a neve alatt közöljék versemet?
Ezekre a kérdésekre Szentmihályi Szabó Pétertől telefonon kértem választ. Miután közöltem vele, hogy miért hívtam, az első mondata a következő volt:
– Az Adósunk, Európa című verset nem én írtam.
Mégis, hogyan került a neve a vers alá?
– Erről négy évvel ezelőtt írtam a Magyar Demokratában, ahol elmondtam, hogy gyakran kapok Erdélyből, merített papíron, magyar címerrel díszített, vásárokon, rendezvényeken árult hazafias verseket. Arra kérnek, hogy dedikáljam a költeményeket, melyek alá az én nevemet nyomtatták. Ezek a versek tartalmilag vállalhatóak, ám igen rosszak, de nem ezért nem írtam alá egyiket sem, hanem mert nem én szereztem. Így nem írtam alá az Adósunk, Európa című verset sem. Ennek ellenére nevem alatt terjesztik, és az sem zavarja ezeket az embereket, hogy a versben az áll, hogy Bácskában születtem, és születésemtől e vidéken élek, ami szintén nem felel meg a valóságnak.
Miért nem tiltakozott ez ellen?
– Tiltakoztam, a már említett cikkemmel.
De ez négy évvel ezelőtt íródott, és a mai napig főképpen az Ön neve alatt jelenik meg a vers a honlapokon.
– Igen, és ez számomra rettentően kellemetlen, de nem tudok ellene semmit sem tenni. Az internet világa ellenőrizhetetlen. Találtam már verseket ebben a világban, amelyeket jómagam írtam, de más neve alatt jelentek meg. Ez ellen sem tudtam tenni. Mellesleg próbáltam kinyomozni az Erdélyből érkező merített papíron levő vers eredetét, de az sem sikerült.
Tudja-e, hogy nemrég, pontosabban az idén június 6-án Nagykörűn, a Trianon-szobor avatásán is elhangzott ez a vers az Ön neve alatt?
– Erről nincs tudomásom. És ismétlem, az Adósunk, Európa verset nem én írtam.
A riport végén tehát megállapítható, hogy a vers szerzője nem a több jeles díjjal is kitüntetett budapesti író, költő és műfordító, hanem a Bácskossuthfalván született, Topolyán élő Andróczky Etelka, aki ugyan amatőr költő, saját bevallás szerint inkább csak a fióknak ír, de nevét egy hazafias költeményéről lelopták, valószínűleg azzal a céllal, hogy a művet egy ismert szerző neve alatt futtatva könnyebben és jobban értékesíthessék.
Szentmihályi Szabó Péter a már említett írásában, amelynek címe Az izraeli himnusz átírása, a következőket fejtegeti:
„A fordított plágium esete az, amikor nem a szöveget lopják el, hanem a szerző nevét – ilyenre példát nem nagyon tudok, és védekezni ellene szinte lehetetlen. A költői hitelrontás indítéka minden bizonnyal részben üzleti, részben politikai természetű. Az ismeretlen dalnok nyilván nem vállalja saját nevét…”
Az internet világa valóban túl bonyolult. Azt, hogy ki lopta el Andróczky Etelka nevét és cserélte fel Szenmihályi Szabó Péterre, nem tudtuk kideríteni, de ez a riport is felkerül az internetre, bizonyítékként mindazoknak, akik a világháló világában élnek. Éljenek hát vele.
És végül még annyit, hogy az „ismeretlen dalnok” nem ismeretlen. Andróczky Etelkának hívják. És nevét is vállalja. Sohasem tagadta meg.
És azt szeretné, ha a költő sem tagadná meg a sajátját. (Fotó: Dávid Csilla)
