A muzslyaiak az elmúlt négy évtized alatt kommunális javaik zömét önerőből teremtették elő (Kecskés István)
A nagybecskereki városháza dísztermében rég nem hangzottak el olyan súlyos megjegyzések egy nemzeti közösség számlájára egy másik nemzet képviselője részéről, mint amilyeneket Lazar Stajić, a Szerb Radikális Párt képviselője mondott a helyi parlament csütörtöki ülésén a magyarokra.
A radikális képviselő szerint a muzslyai helyi közösségben élő mintegy 30 százaléknyi szerb másodrangú polgárként él, nincs képviselőjük a helyi tanácsban, ezért arra szólította fel nemzettársait, hogy bojkottálják a helyi járulék meghosszabbítását célzó januári véleménynyilvánítást. Ismerve a képviselőnek a szomszédairól korábban többször kinyilvánított álláspontját, ez a legújabb megnyilatkozása talán nem is mondható meglepőnek. Vádaskodása azonban ezúttal túllépett minden határon.
A vita egy látszólag „sima” napirendi pont körül bontakozott ki, ez pedig a muzslyai helyi járulék meghosszabbításáról szóló referendum megtartásáról szóló határozat volt. Ezeket rendszerint vita nélkül szokták megszavazni a képviselők. A közel kilencezer lakosú Muzslya közigazgatásilag Nagybecskerek legnagyobb helyi közössége, egyben a vidék magyarságának központja, amelyet legtöbbször önálló településként emlegetünk. Nemcsak azért, mert egykor az is volt, hanem mert annak idején politikai indíttatásból olvasztották be a városba. A muzslyaiak immár 38 éve fizetik a 2,4 vagy a 6,5 százalékos helyi járulékot, amely az év végén lejár. Meghosszabbítása pedig nem lesz egyszerű, mert a referendum csak akkor eredményes, hogyha a véleménynyilvánításban részt vesz a lakosoknak több mint a fele, és persze a többség a járulék fizetésének a meghosszabbítására szavaz. Tekintettel a gazdasági helyzetre és arra, hogy az utóbbi években a polgárok egyre kevesebben vesznek részt bárminemű véleménynyilvánításban, a végkimenetel bizonytalan.
A Muzslyán élő radikális képviselő szerint viszont elfogadhatatlan, hogy úgymond a szerbek (is) fizessék a helyi járulékot, miközben a magyarok döntenek a befolyt összeg sorsáról. Azt is elmondta, hogy az úgynevezett „kinti” iskolaépület – amelynek környékén a szerbek élnek nagyobb számban – elhanyagolt, ugyanakkor a központi iskolaépület sokkal jobban el van látva. A radikális képviselő ezért kétszer is arra szólította fel nemzettársait, hogy ne szavazzanak a helyi járulék meghosszabbítására. Ugyanakkor nehezményezte, hogy a referendumot január 8-án, 9-én, 10-én és 11-én tervezik lebonyolítani, mert ebbe beleesik az ortodox karácsony másnapja is. Közben a véleménynyilvánítást irányító bizottságnak nincs egyetlen szerb nemzetiségű tagja sem. Ez utóbbit nehezményezte Goran Kaurić (G17 Plusz) polgármester-helyettes is. Puskás János (VMSZ), a muzslyai iskola tanára cáfolta a két iskolaépület közötti különbségtételt, hangsúlyozva az iskolában uralkodó toleráns viszonyt (a szerb és a magyar diákok fele-fele aránya), a tanács összetétele pedig a választási eredmény alapján lett ilyen. Boško Kojičić (DP) szerint is vitathatatlan, hogy a muzslyai tanács legitim módon lett megválasztva, Aleksandar Marton (VSZL) pedig elmondta, hogy a muzslyaiak lojalitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Szerbia legfegyelmezettebb adófizető polgárai között vannak. Emlékeztetett, hogy annak idején a radikálisok is azon javaslat ellen szavaztak, mely szerint egy többnemzetiségű környezetben – a választási eredményektől függetlenül – lehetővé kell(ene) tenni a kisebbségiek részarányos képviseletét.
Hallai Zoltán, a muzslyai helyi közösség tanácselnöke szerint a tanács összetétele a muzslyai szavazópolgárok akaratát tükrözi. Emlékeztet, hogy a 11 tagú tanácsba 38 jelöltet állítottak, amelyek között ott voltak a DP, a VSZL és a G17 Plusz jelöltjei is. Feltehető a kérdés, hogy a nem magyar előjelű pártok jelöltjei között miért volt mindegyik magyar nemzetiségű. De az is, hogy a radikálisok miképpen akarnak bejutni a tanácsba, ha jelöltjük sincsen. Ha pedig a szerbek úgy érzik, hogy hátrányos helyzetben vannak a magyar többségű Muzslyán, mert nincs tanácstaguk, akkor mit szóljanak a Nagybecskerek város többi helyi közösségében élő magyarok (a szavazati joggal rendelkezők száma ott mintegy 3500), akik úgyszintén nincsenek képviseltetve a helyi tanácsokban.
Az eddigi szavazások azt mutatták, hogy a muzslyaiakat nem lehet félrevezetni. Mindig tudták, hogy kire kell adniuk voksukat. Várhatóan ez így lesz a helyi járulékról szóló referendumon is. Mert csak a saját hozzájárulásuk szavatolja a közösség társadalmi-, kulturális- és sportéletének, illetve a civil szervezeteknek a fennmaradását. A gazdasági megszorítások közepette a várostól nem sokat várhatnak. A muzslyaiak az elmúlt négy évtized alatt kommunális javaik zömét önerőből teremtették elő. Nyilván, hogy vannak olyanok is, akik irigyek a kisebbségi közösség példa értékű önszerveződésére.
