Komoly dilemmában voltam, hogy vállaljam-e ezt a harmadik megbízatást. Amikor a megmérettetést a legutóbbi választáson Szabadkán egyéniben, egy nem magyar többségű választási körzetben felvállaltam, egy kicsit azért tettem, hogy a választóktól igent vagy nemet kapjak a dilemmámra, folytassam-e tovább a munkámat. A választók nem adtak egyértelmű választ erre. Én kaptam a legtöbb szavazatot a választáson, a két fordulót egybevéve, ugyanakkor, amikor a legjobban kellett, a második fordulóban sok választóm otthon maradt, így nem én kerültem be a képviselőházba. Ez okozta bennem a kételyeket, és felmerült a gondolat, hogy a közéletből áttérjek az egyetemi katedrára és ott folytassam tovább.
Végül miért döntött mégis így?
Azért, mert kialakult egy olyan új politikai konstalláció, helyzet és erőviszony, amelyben a szűkebb szakterületemhez tartozó kérdésekben felcsillant a remény, hogy hosszú évek után olyan törvények születnek és azok tartalommal töltődnek majd fel a Szerb Képviselőházban, amelyeknek a meghozatalát már évek óta szorgalmaztuk, személy szerint én is. Arra gondolok, hogy először van egy olyan hatalmi vertikum, amelyben a vajdasági és a szerbiai többség azonos, és amelyben a VMSZ is mindkét vertikumban hatalmi kormánytényező. Erre a 2003-as Đinđić-merénylet óta nem volt példa. Azt mondom én erre, hogy 2003 és 2008 között mi egy deffenzívában voltunk, védeni próbáltuk azokat a vívmányokat, amelyek 2000 és 2003 között kialakultak. Most megnyílik a lehetőség arra, hogy átjárhatóság legyen.
Ez most sem lesz egyszerű.
Nem állítom azt, hogy az itt megfogalmazódottakhoz meglesz a 126 szavazat a köztársasági parlamentben, hanem azt állítom, hogy erre van egy reális remény. Amikor én úgy döntöttem, hogy folytatom, akkor az vezérelt, hogy a közösségnek tartozom annyival, hogy ebben a folyamatban hozzáadjam azt a tudást, szakértelmet és politikai tapasztalatot, amit az elmúlt nyolc évben szereztem. Ez a titkárság eddig is kulcsszereplő volt minden olyan törvény megalkotásában, amely a nemzeti kisebbségek és Vajdaság helyzetére vonatkozott, és ez ezután is így lesz. Hiszem, hogy egyfajta önzés lett volna a részemről, ha most, amikor reális esély van rá, hogy valóban európai kisebbségi és Vajdaság-barát megoldás szülessen és többséget kapjon a szerbiai parlamentben, én a saját fáradtságomra vagy kényelmemre hivatkozva azt mondom, hogy kimaradok ebből a folyamatból. Miközben azt hiszem, hogy kevesen rendelkeznek azzal a tudással és tapasztalattal, amit én ezen a területen szereztem, mert nekem az egyetemi katedrán is ez a szűkebb szakterületem. Igazából az motivált, hogy ne kívülről vegyek részt a dolgokban, mert valószínűleg akkor is felkértek volna, ha nekem semmilyen közfunkcióm nem lenne, mint szakértőt, hogy ebből a pozícióból vigyem végig az ügyet, ahol jobban tudom befolyásolni a dolgokat.
Vajon ez egy kétesélyes játszma lesz-e vajon?
Valószínűleg az én felkészültségemtől, de sok más rajtam kívül álló körülménytől is függ, hogy sikerül-e ezt az utat bejárni, belakni azt a területet, amit az új szerbiai alkotmány, a Vajdaság, de egyáltalán a nemzeti kisebbségek autonómiája vonatkozásában is felkínált. Amikor a 2006-os alkotmány megszületett, mi azt komolyan bíráltuk, Vajdaságban nem is kapta meg a többséget. De azért az 1990-es alkotmányhoz képest nagyon is sok területen megnyitotta a lehetőséget arra, hogy az autonómiát, a nemzetiségi jogokat bővítsük. Maga az alkotmány nem garantálja ezt igazából, ez a legnagyobb hibája, de mégis lehetővé teszi. Most, hogy kialakult a politikai többség a tartomány és a köztársaság között, reális esélyt ad nekünk, és az adott történelmi pillanatot ki kell használnunk. Persze mindezt tenni az európai integrációval párhuzamosan és annak szerves részeként.
Konkrét cselekvésre lebontva, hogyan néz ez ki?
Az elkövetkező egy évben két területen kell ennek a titkárságnak és a vajdasági politikai többségnek kezdeményező szerepe legyen a jogalkotás területén. Az egyik Vajdaság autonómiájának a tartalommal való feltöltése, bízok benne, hogy az elkövetkező hónapokban megvitatásra kerül a tartományi új alapokmány, a statútum. Egyfajta kerete lesz ez a tartományi hatásköröknek, az új tartományi szervezésnek és az értékrendnek az alapját kell megteremtenie az új statútumnak. Ebben a kérdésben a hatalmi többség Vajdaságban 80 százalékában kialakított egy kompromisszumot. Most kell ezt véglegesíteni és megszervezni hozzá Belgrádban a többséget.
A statútum önmagában még nem elegendő, mert az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a legfontosabb kérdésekben, amelyek a tartomány önállóságára vonatkoznak, igazából köztársasági törvényeket kell hozni. Ezekkel mi lesz?
Igen, a tartomány által önállóan szabályozott területek meghatározásáról jogszabályoknak kell dönteniük, ezeket nevezzük hatásköri törvényeknek, amelyek megszabják majd, hogy az alkotmányban felsorolt 21 társadalmi területen miben lesz teljesen önálló Vajdaság. Mi az, amiben Szerbia már nem szabályozhatja a társadalmi viszonyokat, hanem a szabályozástól a végrehajtásig Vajdaság önállóvá válik. Ezt a folyamatot köztársasági törvénynek kell meghatároznia, és ez bizony döntő fontosságú folyamat lesz, mert korántsem mindegy, hogy a buszbérleteket szabályozza-e Vajdaság, vagy az árvízvédelmet, a csatornahálózatot vagy a biomezőgazdaságot. Roppant fontos, hogy Vajdaság miben lesz önálló Belgráddal szemben. Ez a szóban forgó törvény fogja kiegészíteni a statútumot.
Melyik a másik jelentős törvény?
A Vajdaság vagyonáról szóló törvény. Az egyik és a másik összefügg, mert ha egy területet megkap Vajdaság, hogy szabályozza, akkor azon a területen a közvagyon Vajdaságot kell megillesse. Ha azt mondjuk, hogy az erdőgazdálkodás a tartomány önálló hatásköre, akkor természetesen az állami tulajdonú erdők is Vajdaságot illetik meg. Ezért nagyon fontos, hogy a köztársasági törvény valóban komolyan vegye Vajdaság vagyonát. Én meg vagyok győződve, hogy igazság akkor lesz, ha az állami tulajdon legnagyobb része átszáll a tartományra és az önkormányzatokra.
Milyen törvényre lesz még szükség?
A harmadik törvény Vajdaság adóiról szóló, meghatározza, hogy milyen eredeti bevételei vannak a tartománynak. A fent említett funkciókhoz meg kell teremteni a megfelelő vagyoni hátteret. Amikor ezt mondom, nem arra gondolok, hogy a könyöradományként Belgrádból átruházott pénzeket nekünk visszacsorgatják, úgy, ahogy a kényük-kedvük diktálja, hanem arra, hogy egy bizonyos adóforrások egy az egyben a tartomány bevételét képezzék. A vajdasági ember amikor befizeti a személyi jövedelemadóját, ha úgy dönt a parlament, az már közvetlenül a tartomány funkcióinak ellátásait szolgálhatja. Ekkor tudni fogja a vajdasági ember, hogy a pénze nem Belgrádba megy és ott döntik el, hogy mi lesz vele, hanem itt marad, a mi forrásunk lesz. Ezen törvények előkészítésében és meghozatalában lesz a titkárságnak kulcsfontosságú szerepe.
Való igaz, hogy az autonómia lényege, hogy bizonyos dolgokban a saját kezünkbe vegyük az irányítást és ne függjünk többet Belgrádtól.
Olyan területeken kell önállóságot szerezni, amelyek vajdasági specifikumok. Ahol nem szükséges, hogy egységes legyen a szabályozás, egy központból irányított, hanem olyan területeken, ahol egyedi specifikumok vannak, amelyeket csak a vajdasági kormányzat fog figyelembe venni, Belgrád gyakran szem elől téveszt. A rendező elv hatékony megvalósítása a polgárok jogaiért és a jólétéért történik. Ezek azok a mércék, amelyek alapján meg kell határozni, valójában mi az, amiben mi önállóságot kérünk és kapunk. Ennek mindenképp meg kell legyen a pénzügyi háttere, amelyre a valós alap megvan, hiszen a GDP 35 százaléka itt keletkezik Vajdaságban. Fontos, hogy a források a funkciókhoz arányosan itt maradjanak nálunk, mert akkor tudunk gazdálkodni és működni.
A magyarság helyzetét érintő törvények elfogadása is legalább ennyire fontos.
A nemzeti tanácsok hatásköréről és pénzeléséről szóló törvény az egyik, amelynek köszönhetően a mi perszonális autonómiánk kiteljesedhetne és magasabb szintre kerülhetne. A másik pedig a nyelvhasználatról szóló új törvény. Az egyenrangú hivatalos nyelvhasználat volt az egyik vesszőparipám az elmúlt nyolc évben, és mondhatom, hogy a jelenlegi jogszabályozás elavult, s az ide vonatkozó 1991-es köztársasági törvény számos rendelkezése alkotmányellenes a jelenleg érvényben lévő alkotmány alapján. Ezért ez a változtatás elengedhetetlen. Azt szeretném, hogy egy olyan törvény szülessen a köztársaság szintjén, amely nemcsak kiküszöböli az alkotmányellenes és a többi törvénnyel nem összhangban lévő rendelkezéseket, hanem egy olyan kedvező jogi keretet teremt, amely valóban hatékonyan biztosítja azt, hogy a kisebbségek ott, ahol erre igény mutatkozik, valóban zavartalanul használhassák a nyelvüket. Elfogadhatatlan számomra, hogy Zentán és Magyarkanizsán a magyar nyelv a második legyen az ügyintézés területén, egy ilyen környezetben egyenrangú legyen a szerb és a magyar nyelv. Ahol megvan rá az igény, a káderállomány és a jogszabály is kedvező feltételeket nyújt, ott az egyenrangúság érezhető kell legyen a hatóságnál, az űrlapok tekintetében, a rendőrségen, nemcsak a piacon és az éttermekben. Ezt mindenféleképpen meg kell valósítanunk, ahol pedig nincs rá sem lehetőség, sem igény, mint például Nagykikindán, ott meg kell határozni, hogy kinek mire van joga, mit követelhetnek, és ezt be kell tartani. Nem lehet ugyanazt a mércét alkalmazni mindenhol, viszont a törvényt a kétnyelvű űrlapok és a kétnyelvű tábla tekintetében érvényesíteni kell. Költségvetési háttere is van ennek a dolognak, mert ha az önkormányzatok nem adnak rá pénzt, hanem azt mondják, hogy az óvodáktól vagy a fizetésekből vegyék el, akkor az népszerűtlen rendelkezésnek minősül. Ehhez meg kell teremteni a törvényes alapot.
Az elkövetkező négy évben minden bizonnyal folytatni fogja a korábbiak során megkezdett projektumokat?
Az utóbbi 7-8 évben létrehozott projektumokat sikerült bejáratnunk, és ezeket mindenképpen folytatni szeretnénk, különösen azokat, amelyek igazolták a létezésüket. A multikulturalizmust fejlesztő projektum tekintetében nagyon jó visszajelzést kaptunk és a tapasztalataink is kiválóak, hiszen most érik be az első nemzedék, akiknél az új szemléleti mód kezd megerősödni. Az említetteken kívül más projektumokat is meg kívánunk nyitni, s a tartományi közigazgatás reformjának következetes folytatása is a célom. Az elektronikus közigazgatás, a köztisztviselők professzionalizálása, folytonos képzése és új folyamatok bevezetése az elképzelésem. Ha a tartomány autonómiája kiszélesedik, tartalommal telítődik meg, akkor bizony nagy szükség lesz a közigazgatásban dolgozók és a hivatalnokok felkészültségére, hogy a rájuk háruló feladatot el tudják végezni. Minél kisebb egy közigazgatás hatásköre, s minél kevésbé fontos dolgokban kell a polgárok jogait érintő kérdéseket felülbírálni, annál kevésbé számít, hogy mennyire felkészült a hivatalnokállomány. Viszont minél nagyobb a felelősség, szélesebb körű az autonómia, fontosabb területeken kell, hogy eljárjanak a hivatalnokok, annál szükségesebb a felkészültségük, folyamatos képzésben, oktatásban kell részesülniük, fontossá válik, hogy van-e korrupció vagy nincs. Át kell vennünk a köztársaságtól bizonyos területeken a felügyeletet, a jogalkotást és akkor az alkotott jog minősége bizony az adott hivatalnokoktól függ, és annak végrehajtása is.
Mi a véleménye az új összetételű tartományi kormányról?
Ez a kontinuitás kormánya, nemcsak azért, mert a kormányfő személye ugyanaz, s mert a legerősebb koalíciós partner a DP és a második legerősebb párt a VMSZ, hanem azért is, mert azok a politikai prioritások, amelyeket a kormányfő a beszédjében megjelölt, arra engednek következtetni, hogy a fő csapásvonalak tekintetében változatlan lesz a politika. Európai integráció és a régiók közötti nemzetközi együttműködés, az infrastrukturális és munkahelyteremtő fejlesztések és a nemzetiségi egyenrangúság, az identitás megőrzése a kormányfő új politikájának. A megjelölt prioritások is az elmúlt időszakban ugyanezek voltak, ám két dologban változott a helyzet: olyan feladatok állnak előttünk, amelyek 2004-ben nem voltak lehetségesek, mert előbb definiáltuk Vajdaság autonómiáját, fel kellett tölteni tartalommal az új alkotmányban létrehozott keretek között, mert azok csak a pénzelés tekintetében jelentettek változást 2007-ben, s most kerül sor igazából a tartalommal való feltöltés. Ennek a kormánynak az új feladatai azt szolgálják majd, hogy a megnevezett politikai prioritásokat hatékonyan tudjuk végrehajtani. Az erőviszonyok is megváltoztak, erről már szóltam, ami megkönnyíti a döntéshozatalt. Mivel koalíciós partnerek vagyunk a Demokrata Párttal az önkormányzatoktól az országos szintig, ez számunkra megkönnyíti a helyzetet, a koalíciós partneri szerződéssel közösen határoztuk meg a célokat, és ezek képviselete szerintem zökkenőmentes lesz. Ha a kitűzött közös célokat sikerül megvalósítani a következő négy évben, akkor sikeres parlamenti ciklus lesz mögöttünk. Én derűlátó vagyok az elkövetkező ciklus vonatkozásában.
