Dr. Csengeri Attila lett a tartományi egészségügyi titkárság vezetője, alig két héttel a tisztségre lépése után felkértük, beszélgessünk el a tartományi egészségügy helyzetéről.
– A kinevezés az Ön számára kitüntetés vagy kényszer?
– Kényszerről semmi esetre sem beszélhetünk. Én a szakmámat nagyon szeretem, a klinikai munkát, a sebészetet, és ezen belül egy osztályt is vezettem, így némi vezetői tapasztalatra is szert tettem. Az osztályvezetés során megismerkedtem azzal, hogy milyen gondok vannak az egészségügyben, és melyek azok a problémák, amelyek folyton felszaporodnak. Az ember mint kétkezi munkás jobban belelát a munka menetébe, és talán jobban fel tudja mérni, mik azok, amiken változtatni kell. Volt alkalmam még külön külföldön is tapasztalatot szerezni, hiszen 2005-ben Budapesten dolgoztam, s az ottani főnököm elég jól vezette az osztályát, így a szervezés rejtelmeibe is betekinthettem. Ez az új felkérés teljesen új feladat elé állított, amit én kihívásként élek meg. Azt hiszem, nemcsak a szűkebb szakmámban, hanem szélesebb körben is fel tudom kutatni a problémákat, és ki tudom eszközölni azokat a módokat, amellyel a felmerült gondokon javítani lehetne. A cél mindenképpen az európai standard elérése, ezt tűztem ki magam elé, ezért még inkább érdekesnek tekintem az újabb feladat kihívását. Így két hét távlatából nyilván az ember nem tudja még kellőképpen felmérni a titkárság minden működési területét, a vezetési egységeket se látom még teljes egészében át, de dolgozom rajta, igyekszem felmérni a helyzetet, tervezem és szervezem a munkát, az elkövetkező négy évre, a tartományi egészségügyi projektumon belül egy új fejlesztési koncepciót és tervet alakítunk ki.
– Így első nekifutásra hogy tűnik, hol vannak a legnagyobb gondok?
– Az az alapcélunk, hogy hozzáférhetővé tegyük az egészségügyet a polgárok, Vajdaság lakosai számára, ennek érdekében javítani kell az elsődleges, a háziorvosi, a körzeti orvosi és a szakorvosi ellátást. A várólistákat szeretnénk megszüntetni, de legalábbis csökkenteni azt az időszakot, amíg a betegeknek várniuk kell a szakorvosi ellátásra. Ezt mindenképpen még hozzáférhetőbbé kell tenni, hogy többé ne fordulhasson elő, hogy több hetet vagy ne adj’ isten egy hónapot kell bárkinek is várnia szakorvosi, ultrahangos vagy röntgenvizsgálatra. Szervezési szinten kell határozott lépéseket tenni és javítani a jelenlegi állapoton.
– Ezek szerint nem minden pénz kérdése, jobb szervezéssel és más hozzáállással lehet racionálisabban megoldani a dolgokat.
– Valóban nem minden pénz kérdése. A tartományi egészségügyi titkárság már az elmúlt néhány évben is jelentős összegeket fektetett be az egészségügybe. Nyilván ennek az eredménye, hogy például több ultrahangos gép van, ennek köszönhetően jelentősen csökkent a várólista. Nagy összeget fektettünk be különböző beruházásokba tartományszerte, például a kamenicai klinikai központba, ahol további fejlesztésről van szó, és hamarosan várható, hogy Szabadkán sugárterápiás központ jön létre. A tartományi onkológiai intézet kihelyezett egysége lenne ez, ennek köszönhetően jelentősen javulna a besugárzásra kényszerülő betegek esetében a várakozási időszak. Előfordul, hogy egy adott beteg esetében megvan szabva az optimális idő, amelyen belül a műtét után a betegnek meg kell kapni a sugárzást. Sajnos megesett, hogy a betegnek ezen túl az időn túl is várakoznia kellett, és kifutott abból az optimális időből, amikor azt a kezelést meg kellett volna kapnia. Ez így nem mehet tovább, úgyhogy a szóban forgó projektummal változtatni fogunk rajta. Fejleszteni kívánjuk a betegek diagnosztikáját, mint már említettem, az elmúlt időszakban jelentősen sikerült csökkenteni a várakozási időt a szívgyógyászati vizsgálat esetében is, gyakorlatilag azt mondhatom, hogy már meg is szűnt a várakozási lista. A szabadkai kórház esetében az érsebészeti és a diagnosztikai részlegbe kívánunk beruházni, ily módon is tehermentesítjük az újvidéki klinikát bizonyos szempontból.
– Mi a helyzet a zentai kórház esetében?
– Tudomáson szerint területi gondokkal küzdöttek ott, de ezek megoldódtak, sikerült kibővíteni a kórházat. A közeljövőben tervezik egy műveseállomás létrehozását, öt csatlakozással. Erre azért van szükség, hogy a betegek egy részének ne kelljen Nagykikindára vagy Szabadkára járnia. Ebben az esetben már elvi megállapodás született a köztársasági minisztériummal, és ígéretet kaptunk öt gép adományozására. Közeli tervünk, hogy ezt megvalósítjuk.
– Ha már magyarkanizsaiak vagyunk mindketten, szóljunk a magyarkanizsai egészségügyi állapotokról is!
– A magyarkanizsai egészségházba, úgy tudom, beruházások történtek az európai fejlesztési alapnak köszönhetően, így felújították a diagnosztikai központot, amennyire én tudom, az állapotok elfogadhatóak, de beszélgettünk már az igazgatóval, hogy az egyik hely, ahova elsőként el fogok látogatni, az a volt munkahelyem, a magyarkanizsai egészségház lesz, amelyet egyébként is jó barátom, Körmöczi doktor irányít. Majd felmérjük a helyzetet, hogy hol és miben tud a tartományi titkárság segíteni... habár az egészségházak most már kormányzati fennhatóság alá tartoznak.
– Ez mennyiben jó Ön szerint?
– Komoly kérdés. A kapcsolat az önkormányzat és az egészségház vezetése között ily módon sokkal közvetlenebb, mert helyi szinten ismertek a problémák, s annak jó része helyi szinten meg is oldható. Ennyiben jobb és előnyösebb a helyzet. A hátránya viszont az, hogy nem mindegyik önkormányzat áll olyan jól anyagilag, hogy a szükséges fejlesztést végre tudja hajtani. Én látom, hogy a tartományi titkárság a múltban sem zárkózott el az egészségházak megsegítésétől. Azt hiszem, hogy mindez a jövőben is folytatódik, bár ez a szétválasztás még most kezdődött el, tulajdonképpen még folyamatban van, de mi ezentúl sem fogunk elzárkózni attól, hogy egy probléma megoldásában segítsünk, logisztikai vagy anyagi módon.
– A nagykikindai kórházban mi a helyzet?
– A sürgősen meglátogatandó kórházak közé írtam fel a nagykikindai kórházat. Ebben a kérdésben nem vagyok túlságosan jártas. Annyit azért elmondtak a munkatársaim, hogy ott is fejlesztésre van szükség az infrastrukturális, a beruházási és a szakmai részben egyaránt.
– Milyen az együttműködés a köztársasági és a tartományi egészségügyet irányító szervek között?
– A tartományi titkárság és a köztársasági minisztérium közötti együttműködés, fogalmazzunk úgy, roppant szükséges. Nekem a miniszter úrral sikerült felvennem a kapcsolatot, voltam bemutatkozó látogatáson alig egy héttel a tisztségre lépés után. Jó hangulatban telt a beszélgetés. Azt hiszem, ennek alapján az együttműködés a továbbiakban is jó lesz. Vannak közös terveink, a klinikai központokban való köztársasági szintű beruházás. Az újvidéki klinikai központ a tartomány szempontjából létfontosságú. Koordinációs kapcsolat fog létesülni a tartományi titkárság és a minisztérium között, azért, hogy a fejlesztés megfelelőképpen és kellő szinten Újvidéken befejeződhessen. Ebben a köztársaság is nagyon érintett.
– Általában véve az állapotok az egészségügy területén a tartományban jobbak, mint Szerbia más vidékein?
– Úgy gondolom, hogy igen. A tartományban az egészségügyi hálózat jól működik, de azért javítanivaló mindig akad, hiszen az európai standardok elérése a cél. A titkárságunknak négy részlege van: a közegészségügyi, egészségügyi, gazdasági és a pénzügyekkel foglalkozó részleg, ezenkívül a prevencióra is nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Vannak folyamatok, amelyeket most kívánunk továbbépíteni, például a szűrővizsgálatok, a pajzsmirigy működésének szűrése, a rákszűrő programok, ezen belül a méhnyakrák, a tüdőszűrés, s ezeket különösen nagy odafigyeléssel fogjuk hamarosan alkalmazni. Tervezünk egy mobil mammográfiai gép felállítását, amelyet teherautóban helyezünk el. Azokat a településeket látogatjuk meg ezekkel a gépekkel, ahonnan az embereknek körülményes eljutni egy emlőszűrő központba, hogy megvizsgáltassák magukat.
– A Magyar Szóban ősszel egyoldalas egészségügyi rovatot indítunk heti négyszeri megjelenéssel. Vajon a tartományi egészségügyi titkárság támogatására számíthatunk-e?
– Mindenképpen. Nekünk egyik alapfeladatunk az, hogy Vajdaság lakosságának az egészségügyi felvilágosítását felvállaljuk. A polgárokat informálni kell, mi az aktuális egészségügyi helyzet a tartományban, melyek azok a betegségek, amelyekre oda kell figyelni, hogyan lehet életmód-változtatással bizonyos betegségeket megelőzni, és a betegeket motiválni kell, hogy a már folyamatban levő szűrővizsgálati programokra menjenek el, ha megkapják az értesítést. Fontos tudniuk a polgároknak, hogyan lehet védekezni bizonyos betegségek ellen, miként lehet megelőzni, mondjuk, a fertőző betegségek terjedését, és érdekes betegségmegelőző programokat is ismertetnünk kell a lakossággal, mint például a kábítószer, a dohányzás elleni harc és a számítógéptől való – újabban mindinkább elterjedtté váló – függőség leküzdése. A számítógépes játékokkal szembeni küzdelemben a titkárságunknak össze kell fognia a szociális és az oktatási titkársággal, és koordináltan egy akciót kell kezdeményezni, mert én úgy látom, eléggé nagy gond, hogy már az általános iskolások körében is elterjed a szerencsejáték mint szenvedélybetegség. Ezt nem szabad hagynunk.
