Folyamatosan árvíz sújtotta a temesközieket, az Aranka, a Béga, a Tisza, a Maros kiöntései miatt megtörtént, hogy a napjaikat földművelésből tengetők évente többször is vetettek, de egyszer sem arattak, vagy éppen térdig érő vízben állva takarították be a természet csapásai miatt korántsem gazdag termést. Az elszegényedettek panaszait Sípos György, Szaján akkori pénztárnoka hallgatta meg, aki megtudva, hogy a kincstár be akarja telepíteni a pusztai földeket, elvezette őket az új hazába, az „ígéret földjére” – mai nevén Bácsgyulafalvára, abba a nyugat-bácskai faluba, amely ma és holnap a település alapításának 125. évfordulóját és a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom felszentelésének 110. évfordulóját ünnepli.
Bácsgyulafalva tehát egy fiatal település. Miután Szapáry Gyula gróf és Ferenc József király is engedélyt adott a mintegy 500 elkeseredett, de kíváncsisággal és új reményekkel telt családnak a Puszta Kúlára való betelepülésre, gyalog, kevés holmijukat szekerekre pakolva vágtak neki a nagy útnak, hogy hivatalosan 1883. október 29-én birtokba vegyék az új község területét, amelyet a gróf neve után Gyulafalvának neveztek el. Először csak kis szükséglakásokat, úgynevezett putrikat építettek, a vertfalhoz kitermelt föld helyén pedig kialakult a Sárgásgödör (ez mind a mai napig megvan), amelynek löszfalában kemencét vájtak, itt sült a mindennapi kenyér, mivel a putrikban kemence nem volt. Ezután láttak hozzá a pontosan megtervezett falu kiépítéséhez. Bácsgyulafalva (amely 1922-ben a Telecska nevet kapta) egyenes utcái derékszögben metszik egymást, a falu közepén négyszögletes tér van, annak közepén áll a 110 éves templom, körülötte a községháza, az iskola (amelynek építése 1886 tavaszán kezdődött, s a diákok már novemberben beülhettek a padokba; az egykori tanítójuk, a kis tanítványait Gyulafalvára követő Nagy József tanította őket), az egészségház, a paplak, az óvoda, a kultúrotthon.
A faluhoz közelítve már messziről látszik a Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom, és most az épületet körülvevő állványok is. Tavaly megalakult egy civil szervezet, a Forrás Alap, amely elsődlegesen a templom renoválását tűzte ki célul. A hívek adományaiból, tartományi és önkormányzati segítségből, pályázati támogatásból a templom új keresztet és új villámhárítót kapott, üzemképessé tették az órákat, befestették a főbejárati homlokzatot, renoválták a toronyrészt. A második fázisban a cserepeket cserélik le. A további munkálatok költségeihez jól jön minden önzetlen anyagi segítség. A megújulásra rá is szolgált már a templom, hiszen külső részét utoljára a hetvenes évek végén, a belső falakat pedig 1983-ban meszelték be, a toronyrészt pedig legutóbb 1961-ben renoválták. A faluban zajló/zajlott renoválási munkákhoz hozzátartozik, hogy a Kiss Ferenc Általános Iskola mindkét épületrészének külső falait nemrég vidám, figyelemfelkeltő színekkel festették be.
A magyarlakta faluba az 1880-as évek végén németek települtek, majd megjelentek a romák is, az 1990-es évek első felének viszontagságos ideiben pedig menekült családok is új otthont kerestek itt. A fiatal falu lakosságának száma a második világháború után lényegesen megcsappant, s a mai napig folyamatosan csökken, az elöregedés veszélye fenyegeti. Falunapkor, amelyet idén ma és holnap szerveznek meg, azonban felpezsdül az élet, hazalátogatnak a vidéken, külföldön boldogulást kereső egykori falubeliek, a távolban élő rokonok, s persze nemcsak a gazdag program miatt, hanem a találkozás öröméért, a nosztalgia, a szülőfalu tiszteletéért, szeretetéért is.
