Miroslav Vasin a Tartományi Végrehajtó Tanács korábbi összetételében a munkaügyi, foglalkoztatási és a nemek közti egyenjogúsággal foglalkozó tárca helyettes titkári tisztjét töltötte be, de a munka jó része rá hárult, mert az akkori titkár a mandátumának felétől számítva inkább Belgrádban tevékenykedett mint Újvidéken. Ezek után, hogy most ő lett tárcavezető, úgy tűnik, könnyű dolga akad, hiszen csak folytatnia kell a korábban megkezdett munkát. Erről ő maga így vall:
– A Tartományi Munkaügyi, Foglalkoztatási és a Nemek Egyenjogúságával Foglalkozó Titkárságra talán az egyik legnehezebb feladat hárul manapság, hiszen a mi dolgunk megoldani a munkanélküliség kérdését. Azt hiszem, ezt az akadályt sikerrel vettük, hiszen a tavalyi adat szerint 275 000 munkanélküli volt, amit az idén januárra 215 000-re sikerült lecsökkenteni. Ezt mi az év végéig még szeretnénk tovább csökkenteni 700 000-re. Ebben a tevékenységünkben segítségünkre van természetesen a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat és a többi tartományi titkárság is. Az az alapvető cél vezérel bennünket, hogy a munkanélküliséget felszámoljuk. Hogy mindazok, akik a magánosítás áldozatai lettek, munka nélkül maradtak a cégük privatizációja folytán, vagy azért, mert a vállalatuk csődeljárásba került, számukra megtaláljuk a kiutat. Nemcsak beszélünk e kérdés orvoslásáról, hanem már tavaly és tavalyelőtt is konkrét projektumokat dolgoztunk ki. Ezúttal úgy is mondhatnám, hogy könnyebb dolgunk van, hiszen a megkezdett tervet kell továbbvinnünk. Például szeptembertől kezdve indítunk egy projektumot, amelynek lényege a munkalehetőség növelése a vajdasági falvakban. A vajdasági önkormányzatokkal megbeszélést tartunk, megkérjük őket, hogy vegyék számba, melyik községben melyek a hiányszakmák. Hol mennyi orvosra, idegennyelvtanárra, agronómusra, állatorvosra van szükség, s mi a rendelkezésünkre álló nyilvántartás alapján kezdjük majd megoldani a helyzetet. Az egyértelmű, hogy Újvidéken, Szabadkán, Zomborban, Nagybecskereken és Mitrovicán többlet van különböző szakemberekből. Őket fogjuk a falvakba irányítani. Természetesen ez önkéntes alapon megy, a titkárság hathatós támogatásával. Mi két évig felvállaljuk a falura érkező szakembereknek a pénzelését oly módon, hogy fizetjük számukra az albérletet, és ezenkívül még 10 000 dinárt folyósítunk nekik havonta. Erre már megszereztük az egyéves költségvetést, legalább 80 szakember részére lesz munka. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vajdasági falvak újraéledjenek, mert fájdalom azt látni, hogy elnéptelenednek, elköltöznek onnan a fiatalok, és borzasztó érzés az, hogy egyre több az üres ház a falvakban.
– Mit tesznek még az idén?
– Szintén szeptembertől fogunk megjelentetni egy pályázatot, amelynek köszönhetően a gyerekeiket egyedül nevelő anyák foglalkoztatását fogjuk serkenteni. Kétféle támogatást tervezünk. Az egyiknek az a lényege, hogy 130 000 dinárral hozzájárulunk ahhoz, hogy ezek az anyák valamilyen üzletet nyissanak, vállalkozást kezdeményezzenek, önállóan kezdjenek céget irányítani. A másikfajta lehetőség pedig az, hogy anyagilag támogatjuk a gyermekeiket, hogy azokat az iskoláskor előtti intézménybe, vagy az iskolába a tanítás után elhelyezzék. Mi ezeket a költségeket egy évig magunkra vállaljuk. Ha olyan helyen élnek és dolgoznak ezek az anyák, ahol nincs mód a gyermekek intézményben való őrzésére, ott havonta bizonyos összeget bocsátunk rendelkezésére, amiből megszervezhetik, hogy valaki őrizze és felügyelje a gyerekeiket. Ezzel hozzájárulunk ahhoz is, hogy valaki az adott helyen munkához jusson oly módon, hogy gyerekre vigyáz.
– A romák esetében is magukra vállalták, hogy támogatják a foglalkoztatottságukat.
– Igen, az eddigiek során 38 roma származásúnak tettük lehetővé, hogy önálló vállalkozásba kezdjen, és mondhatom, arról számolhatunk be, hogy mindegyik sikeresen tevékenykedik. Az a célunk, hogy az év végéig legalább 55 ilyen irányítású cég legyen a tartományban. Magunkra vállaltuk azt is, hogy támogatjuk azokat a személyeket, akik a magánosítási folyamatban a legveszélyeztetettebbek, és leginkább az jellemző rájuk, hogy munka nélkül maradtak. Ezek pedig az 50 évnél idősebb és a 20 évnél fiatalabbak személyek. A tranzíciós folyamatnak leginkább ők az áldozatai, ezért mi pályázatot írunk ki a számukra, és a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálattal együttműködve támogatjuk őket ott, ahol csak lehet.
– Átképzésben is részesítik azokat a személyeket, akik munka nélkül maradtak, vagy valamiért nincs nekik munkahelyük?
– Igen, ezt is felvállaltuk. Most egy projektumnak köszönhetően 1000 nőt képezünk ki az év végéig különböző szakterületen. Ez tulajdonképpen átképzésnek számít, mert jó részüknek van szakmája, csak az a gond, hogy azon a területen nem tudnak érvényesülni. Például 400 jelentkezőt már kiképeztünk informatikus szakon, és ezt tovább szeretnénk folytatni, hogy olyan szakmák felé irányítsuk a munkanélkülieket, amilyenekre szükség van a munkapiacon.
– Melyek most a hiányszakmák Vajdaságban?
– Arról tudok beszámolni, hogy öt területen végzünk mi kiképzést egész Vajdaság területén, és azt hiszem, hogy ezek nevezhetőek a legkeresettebb munkaköröknek, úgyhogy nyugodtan állíthatom, ezek a hiányszakmák. Szükség van építőipari munkásokra, fémfeldolgozó iparban dolgozókra , nagy-nagy hiány mutatkozik könyvelőkből és olyan tisztviselőkből, akik az ügyviteli könyveket vezetik, zárszámadást tudnak készíteni. Ezenkívül Vajdaság-szerte nagy az igény ápolókra, mert az az igazság, hogy a lakosság egyre inkább elöregszik, mind több és több az egyedül, magatehetetlenül élő idős személy, akik mások ápolására szorulnak. Külön kiemelném még, hogy az egyik legkeresettebb szakma a pék. Igaz, hogy ez utóbbi nem kimondottan népszerű, hiszen a pékek éjjel dolgoznak, nem is könnyű munkát végeznek, de talán még ennél is nagyobb gond az, hogy nem létezik kellő kiképzés. Ezért döntöttünk mi úgy, hogy az újvidéki Pavle Simić Kémiai Középiskolával együttműködve megnyitunk egy minipékséget, ahol a jövendőbeli pékeket ki tudjuk képezni. Azóta már állítottunk fel ilyen mintaüzemet Szabadkán, Nagybecskereken, de szeretnénk ezt Vajdaság más községeire is kiterjeszteni.
– A munkanélküliség hatékony felszámolása érdekében milyen forrásokra számíthatnak, és kire támaszkodhatnak?
– Mindenképpen megemlíteném a Nagyberuházási és Fejlesztési Alapot, valamint a Garancia Alapot. E két alap tevékenysége összekötődik, hiszen az egyik hathatós segítségének jóvoltából igényelhetnek és kaphatnak az érdekeltek kölcsönt. A titkárságuk mint koordinátor tevékenykedik a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat tevékenységeinek és aktivitásainak összehangolása során, hét vajdasági központban van fiókintézet, és ezeken keresztül próbálunk arra hatni, hogy minél inkább felszámoljuk a munkanélküliséget. Ez elkötelezett tervünk, mert Európa irányában más módon nem tudunk haladni, csakis úgy, ha magunkra vállaljuk a lakosság foglalkoztatottságának az irányítását. Mondhatom, hogy az úti célunk meghatározása során nagy segítséget nyújtott számunkra a magyarországi Bács-Kiskun megye, nekik köszönhetően tanulmányozhattuk az úgynevezett európai modellt, és egyértelműen elfogadtuk, hogy a beruházások idecsábításával tudjuk csak a munkanélküliséget csökkenteni, mert új munkalehetőségek teremtése csakis úgy lehetséges, ha a beruházásokat fokozottan növeljük. Az a szerencsénk, hogy a régi és az új összetételű tartományi kormány ebben a kérdésben mindig egyetértett, s ezután is ugyanezt a megoldást tartjuk jónak mindannyian, tehát a Demokrata Párt, a Vajdasági Magyar Szövetség, a G17 Plusz és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga.
