2024. július 18., csütörtök

Isten éltessen Szabadka!

Száz éve kezdték építeni a Városházát – Benépesült a bor utca a hétvégén rendezett ünnepségen – Ma adják át a díszpolgári címet és Pro Urbe díjakat

Írásos dokumentumok Szabadkát először 1391-ben említik Zabotka néven. 1407-ben Szabadkát olyan faluként jegyzik, ahol keddenként vásárokat tartanak. Mária Terézia 1743-ban mezővárosi rangra emeli a települést, majd 1779-ben szabad királyi városi címet adományoz a városnak. A „szabad királyi város” rang azt jelentette, hogy Szabadka ezentúl csak a magyar koronát és a magyar királyt ismerte el maga fölött. Birtokait tekintve pedig bérlőből tulajdonjoggal felruházott birtokos, földesúr lett. Csak királyi bért, megváltást, katonaadót kellett fizetnie, és gondoskodnia kellett a katonaszállásolásról.

Borkóstoló a Corvin Mátyás utcában

A városi rangot egy évvel ezelőtt nyerte vissza, bár sokan mondták és tartják a mai napig, hogy azt soha sem veszítette el. Szabadka mégis, a sok változás ellenére is, legbelül, a felszín alatt megmaradt olyannak, amilyen volt. Míg más, régebben hasonló nagyságú városok az ötszörösére növekedtek, Szabadkának és a környező településeknek, mint 100 évvel ezelőtt is, százötvenezer lakosa van.

Nagyon sokan ezért szeretik, sokan éppen ezért vádolják.

Ám valljuk be, ha megállunk a város szívében, ha felpillantunk egy-egy épületre, ha eltévedünk egy-egy kisutcában, és elbújunk a fák árnyékában Szabadka talán még mindig ugyanaz, mint Kosztolányi és Csáth idejében volt.

A hangulatot igyekezett, ha nem is visszahozni, de tiszteletben tartani a városnapi ünnepség rendezvénysorozatának első két napja is. Pénteken a Városháza dísztermében a Protego civil szervezet tagjai munkájának köszönhetően mutatták be a Virágcsokor az idős hölgynek című szerb nyelvű kiadványt, amely olyan emberek írásait, impresszióit tartalmazza, akik nem Szabadkán születtek, de egy ideje itt élnek, vagy egyáltalán nem is élnek itt, de mégis visszajáró vendégei a városnak. A könyv lélegzetelállító számomra, szabadkai születésű lévén elérzékenyültem, és kicsit el is szégyelltem magam, amikor a dicsérő szavakat olvastam.

A Corvin Mátyás utcában ugyanebben az időben már a régió borait lehetett kóstolgatni, s közben a Sava Babić fordításában megjelent Hamvas mű, A bor filozófiája című könyv bemutatóján is részt vehettek az érdeklődők. A borkóstolók, egy pohár bor áráért, Szabadka címerével díszített poharat vehettek, amelybe aztán a házigazdák jókedvvel és büszkén, s nem mellékesen, ingyen töltögették boraikat. Aki akarta, az est végén visszaadhatta poharát, és visszakapta az est elején „befektetett” pénzt is. Kelebiai, palicsi, temerini, csókai, de külföldi borokat is kóstolhattunk. Az ötlet kiváló, és az érdeklődők száma bebizonyította, a szabadkaiak szeretik a jó bort, és szívesebben isszák a házi bort.

A város napjának előestéjén a Szabadkai Filharmónia adott koncertet a Városházán, ahol Görög Enikő zongorázott, este tíz órától, lapzártánk után a horvátországi Massimo Savić lépett színpadra a Szabadság téren.

Ma délelőtt 9 óra 45 perckor a Városháza előtt zászlófelvonással kezdődik az ünnepség, majd tíz órától a városi képviselő-testület ünnepi ülésén kiosztják a díszpolgári címet és a Pro Urbe díjakat. Az idén a díszpolgári címet Bela Duranci művészettörténésznek és Miocs József lelkésznek, zenepedagógusnak, illetve a Pro Urbe díjakat Székely Mária zenetanárnak, Szajkó István festőművésznek, Davor Štefanek élsportolónak, birkózónak, Bela Ivković ügyvédnek és Tóth Dénes tanárnak, újítónak, valamint a Műszaki Iskola kreatív szakmai csapat tagjainak: Kúti Andreának, Odry Ákosnak és Lukács Istvánnak ítélték oda. Este a város főterén nyolc órától Rúzsa Magdi, tíztől pedig a hazai rock képviselője, a Van Gogh együttes lép színpadra.

A városi rangot egy évvel ezelőtt nyerte vissza, bár sokan mondták és tartják a mai napig, hogy azt soha sem veszítette el. Szabadka mégis, a sok változás ellenére is, legbelül, a felszín alatt megmaradt olyannak, amilyen volt. Míg más, régebben hasonló nagyságú városok az ötszörösére növekedtek, Szabadkának és a környező településeknek, mint 100 évvel ezelőtt is, százötvenezer lakosa van.

Nagyon sokan ezért szeretik, sokan éppen ezért vádolják.

Ám valljuk be, ha megállunk a város szívében, ha felpillantunk egy-egy épületre, ha eltévedünk egy-egy kisutcában, és elbújunk a fák árnyékában Szabadka talán még mindig ugyanaz, mint Kosztolányi és Csáth idejében volt.

A hangulatot igyekezett, ha nem is visszahozni, de tiszteletben tartani a városnapi ünnepség rendezvénysorozatának első két napja is. Pénteken a Városháza dísztermében a Protego civil szervezet tagjai munkájának köszönhetően mutatták be a Virágcsokor az idős hölgynek című szerb nyelvű kiadványt, amely olyan emberek írásait, impresszióit tartalmazza, akik nem Szabadkán születtek, de egy ideje itt élnek, vagy egyáltalán nem is élnek itt, de mégis visszajáró vendégei a városnak. A könyv lélegzetelállító számomra, szabadkai születésű lévén elérzékenyültem, és kicsit el is szégyelltem magam, amikor a dicsérő szavakat olvastam.

A Corvin Mátyás utcában ugyanebben az időben már a régió borait lehetett kóstolgatni, s közben a Sava Babić fordításában megjelent Hamvas mű, A bor filozófiája című könyv bemutatóján is részt vehettek az érdeklődők. A borkóstolók, egy pohár bor áráért, Szabadka címerével díszített poharat vehettek, amelybe aztán a házigazdák jókedvvel és büszkén, s nem mellékesen, ingyen töltögették boraikat. Aki akarta, az est végén visszaadhatta poharát, és visszakapta az est elején „befektetett” pénzt is. Kelebiai, palicsi, temerini, csókai, de külföldi borokat is kóstolhattunk. Az ötlet kiváló, és az érdeklődők száma bebizonyította, a szabadkaiak szeretik a jó bort, és szívesebben isszák a házi bort.

A város napjának előestéjén a Szabadkai Filharmónia adott koncertet a Városházán, ahol Görög Enikő zongorázott, este tíz órától, lapzártánk után a horvátországi Massimo Savić lépett színpadra a Szabadság téren.

Ma délelőtt 9 óra 45 perckor a Városháza előtt zászlófelvonással kezdődik az ünnepség, majd tíz órától a városi képviselő-testület ünnepi ülésén kiosztják a díszpolgári címet és a Pro Urbe díjakat. Az idén a díszpolgári címet Bela Duranci művészettörténésznek és Miocs József lelkésznek, zenepedagógusnak, illetve a Pro Urbe díjakat Székely Mária zenetanárnak, Szajkó István festőművésznek, Davor Štefanek élsportolónak, birkózónak, Bela Ivković ügyvédnek és Tóth Dénes tanárnak, újítónak, valamint a Műszaki Iskola kreatív szakmai csapat tagjainak: Kúti Andreának, Odry Ákosnak és Lukács Istvánnak ítélték oda. Este a város főterén nyolc órától Rúzsa Magdi, tíztől pedig a hazai rock képviselője, a Van Gogh együttes lép színpadra.