Dr.Csengeri Attila tartományi egészségügyi titkár
Az év végétől az állami klinikákon és egyéb egészségügyi intézményekben dolgozó orvosok nem dolgozhatnak magánrendelőikben is. Ha túlórázni akarnak, ezt munkahelyükön tehetik majd meg délutánonként vagy esténként. A rendelettel az illetékesek azt szeretnék elérni, hogy az orvosi szolgáltatások minősége legyen mérvadó a betegek döntésében, avagy az egészségügyi miniszter szavaival: a polgárok a legjobb orvosokat választják majd, és nem azt veszik figyelembe, hogy melyik magánrendelőben a legkényelmesebb a váróterem.
A páciensnek a változás nagyobb biztonságot is jelent, hiszen a beavatkozások az állami klinikákon komoly felszereléssel végezhetők el, nem kell attól tartaniuk, hogy gyanús orvos karmaiba kerülnek.
Dr. Csengeri Attila szabadkai szívsebésztől, a Tartományi Végrehajtó Tanács egészségügyi titkárától azt kérdeztük, hogy a változás mit jelent a gyakorlatban, azaz, hogyan érinti a betegeket és az orvosokat.
Pontosan mikor vezetik be az úgynevezett esti klinikákat?
– A vonatkozó egészségügyi törvény három év határidőt szabott meg arra, hogy az államilag alkalmazott orvosok magánpraxisban történő munkavállalását szabályozzák. A rendelet célja lehetőséget adni az állami kórházaknak, hogy munkaidőn kívüli pluszmunkával az intézmény és dolgozói is pluszjövedelemhez juthassanak. Ez a határidő három hónap múlva lejár, december 11-től tehát azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik állami intézményben dolgoznak, dönteniük kell: maradnak teljes munkaidőt dolgozó állami alkalmazottak a kórházban, vagy magánrendelőkben kívánják megkeresni kenyerüket. A munkaidő után vállalt munkahelyi pluszmunka (lehet másik állami kórházban is) legfeljebb a munkaidő (a munkaszerződésben feltüntetett napi munkaórák) egyharmadának terjedelmében történhet. Az új rendelet értelmében az egészségügyi alkalmazottak részmunkaidőről szóló szerződést is köthetnek munkáltatójukkal, tehát a munka egy részét az állami kórházban, egy részét magánrendelőjükben végezhetik. A rendelet az egészségügyi intézmény igazgatóját, azaz a kórházigazgatót hatalmazza fel arra, hogy orvosa munkaóráinak megoszlásáról döntsön, a törvényhozó ezzel valószínűleg azt próbálja sugallni, hogy az olyan kiemelkedő szakkáderek, akik fontosak az állami kórház működéséhez, nem biztos, hogy minden esetben annyi magánmunkaórát kapnak, amennyit éppen szeretnének kapni. Azok az orvosok, akiknek ez a lehetőség nem felel meg, elhagyhatják az állami intézményt, és teljes erőbevetéssel a magánszektor irányába fordulhatnak.
Számíthat-e a beteg arra, hogy a kórházban elvégzett vizsgálat olcsóbb lesz, mint most a magánklinikákon?
– Azoknak a betegeknek, akik a munkaidő utáni rendelések idején jelentkeznek orvosuknál az állami kórházakban, azaz munkaidőn kívüli ellátást óhajtanak, fizetniük kell a szolgáltatásért. Az árak intézménytől intézményig, és várostól városig változnak, a rendelet értelmében a kórházak igazgatóbizottságai döntenek ezekről, az árlistákat kiakasztják a rendelőkben. A munkaidőn kívül olyan szolgáltatásokat, beavatkozásokat is végezhetnek az orvosok, amelyeket egyébként sem fed le a betegségbiztosítás, ilyenek például az olyan esztétikai – plasztikai műtétek, amelyek elvégzése nélkül sem lenne életveszélyben a beteg, nem romlana egészségi állapota, és visszatetsző megjelenése miatt társadalmi érvényesülésében nem esne kár. Ide tartoznak a különböző, nem kötelező védőoltások, és az alternatív gyógymódok is. Függetlenül ettől, az „egyszerű” szolgáltatásokért (az olyanokért, amelyeket lefed ugyan a betegbiztosító, de a kórháznak nincs megfelelő kapacitása munkaidőben nyújtani azokat) is fizetni kell munkaidőn kívül. Az újítás egyik célja az, hogy az esti rendelés versenyképes árai az állami klinikákon alacsonyabbak legyenek mint a magánrendelőkben, így szeretnék visszacsalogatni a betegeket az állami szektorba. Amennyiben a kórháznak érdeke – márpedig az extraprofit miatt érdeke – ,hogy a polgárok náluk kezeltessék magukat, olcsóbbak lesznek a magánszektornál. Így megtörténhet az is, hogy a betegek nem saját városukban kérnek majd ellátást, hanem másik városok konkurens kórházaiban, hiszen ott jobb vagy olcsóbb a szolgáltatás. A délutáni rendelések során fogadnák azokat a pácienseket is, akiknek nincs semmilyen betegbiztosításuk.
Mit jelent az, hogy a magánbiztosítások alapján lesz jogosult a beteg a délutáni szolgáltatások igénybe vételére?
– Amennyiben a beteg magán -egészségbiztosítást köt, az nyilvánvalóan kifizeti a gyógykezelés költségeit, bárhol is – magán- vagy állami klinikán – igényeli azt a beteg. Vajdaságban már működnek biztosítótársaságok, amelyek ilyesmivel foglalkoznak, fontos tudni azonban, hogy az életbiztosítás nem azonos a magán -egészségbiztosítással. Egyébként az állami biztosító sem fedez éppen minden kórházi költséget, ha például beépített, beültetett anyagról, részről van szó, akkor bizonyos százalékban a betegnek kell hozzájárulnia a költségekhez, akárcsak bizonyos esetekben a kórházi tartózkodás költségeihez is.
Azoknak az orvosoknak, akik most a magánpraxisban dolgoznak, kifizetődő lesz a délutáni klinikán vállalni ügyeletet? Megfizetik őket ezért?
–Jelenleg az állami orvosi praxis alkalmaz tömegesen dolgozókat, a magánszektorban dolgozó orvosok többsége délelőttönként kórházakban, egészségházakban dolgozik. A rendelet szerint erre többé nem lesz lehetőség, az orvosoknak dönteniük kell. A magánklinikáknak nem áll majd érdekükben az, hogy egyes orvosok csak félmunkaidőt, vagy még ennél is kevesebbet dolgozzanak náluk. Az orvos mindenképp azt fogja tenni, ami jobban kifizetődik számára, legyen az munka a magán- vagy az állami klinikán. Az egész újítást úgy kell felfognunk, mint egy piacorientált versenyt, ahol az ár és a minőség a döntő tényező.
Hova kerül a pénz, amit a páciens befizet a délutáni klinikán? Marad a helyi kórházban, és abból fejlesztik azt, vagy a közös kasszába kerül, és például a szabadkai vagy a nagybecskereki kórház továbbra is csak akkor fejlődik, ha éppen valakinek eszébe jut, hogy oda is be kellene fektetni?
– Az esti rendelések során befolyó pénzből kifizetik az orvosok és a személyzet (ápolók, takarítók, technikusok stb.) túlóráját, megtérítik a felhasznált kötszer, orvosságok stb. árát, a gépek és felszerelés amortizációját is beleszámítják...Ami megmarad, nem megy központi kasszába, teljes egészében a kórházakban, egészségházakban marad. Ha sok beteg van, sokat fog keresni az egészségügyi intézmény. Előbb beszerezhetik a korszerű gépeket, javíthatnak szolgáltatásaik minőségén, ami még több beteget, még több pénzt vonz...
