Egészségügyi hulladék kifejezés alatt az összes olyan hulladékot értjük, amely a különböző egészségügyi segélynyújtások alkalmával keletkezik, ide tartozik a fertőzött injekciós tű, a lejárt szavatossági idejű orvosság, és a kiműtött vakbél is. Az egészségügyi hulladéknak általában mindössze a 15 százaléka számít veszélyesnek, ezt külön eljárással kell kezelni, a többit a kórházak, az egészségházak és az orvosi rendelők akár az utcai szemeteskukákba is kidobhatják.
A fent említett 15 százalék kétharmada fertőző hulladék, a maradékot olyasmi képezi, ami nem fertőző ugyan, de mégis veszélyt jelent: magas nyomású tartályok, röntgengépek radioaktív részei stb. Az Egészségügyi Világszervezet egyik korábbi felméréséből kiderül, hogy a nem megfelelő módon kidobott és tárolt, elhasznált fecskendők miatt világszerte 23 millió személy fertőződött meg B és C típusú hepatitis betegségekkel, 250 ezren HIV-fertőzést szereztek ilyen módon. Kiderült az is, hogy a hazai orvosok és ápolók– mindenekelőtt azonban a kórházi kisegítőszemélyzet – körében ötször gyakoribb a hepatitis B fertőzés, mint a polgárság más rétegében. Ez is a helytelen hulladékkezelés következménye.
Az egészségügyi hulladék mennyisége egyben mérvadó mutatója az országokban tapasztalható életszínvonalnak is, a „mezítlábas” államokban, vagy a banánköztársaságokban például alig képződik ilyesmi. A 2004-es adatok szerint Szerbiában nagyjából 10 ezer tonna ilyen hulladéktól próbálunk megszabadulni minden évben, ennek a mennyiségnek a 63 százaléka a kórházakból kerül ki.
Hazánkban mostanáig mindegyik kórház úgy menedzselte a hulladékát, ahogy tudta. Az Európai Uniónak, pontosabban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Ügynökségnek köszönhetően azonban a helyzet most már sokkal jobb, mint korábban. Az Egészségügyi Minisztériumon keresztül ugyanis a szerbiai kórházak összesen 70 sterilizáló és hulladékmegsemmisítő berendezést kaptak. Ezek közül három gép az újvidéki kórház, azaz a Vajdasági Klinikai Központ hulladékfeldolgozó részlegében működik.
Radoje Šarac, a VKK környezetvédelmi koordinátora lapunknak elmondta, hogy a sterilizáló és hulladékzúzó gépegyüttes darabja nagyjából 70-100 ezer euróba kerül, az elosztási terv szerint Újvidékre három csírátlanító berendezés és két zúzógép került. A gépek kezelése külön szakképzést igényel, amelyet ugyancsak uniós pénzekből finanszíroztak, az újvidéki kórház egészségügyi hulladékfeldolgozó részlege most két váltásban hat munkást foglalkoztat.
Az újvidéki kórházban korábban égették a hulladékanyagot, azaz így semmisítették meg az olyan veszélyes szemetet, amelyet nem dobhattak a konténerekbe. Az úgynevezett anatómiai hulladék (testszövetek, levágott végtagok, vér stb.) régebben is és most is külön elbánásban részesül. Az ilyesmit nem égetik, nem zúzzák. A kezeket lábakat, kivágott daganatokat és az egyéb emberi eredetű „anyagot” mélyhűtőkbe rakják (a hulladékmegsemmisítő részlegben három, összesen 400 liter befogadóképességű hűtőgép működik), majd amikor összegyűlik 60-70 kiló , kihívják a Lisje Temetkezési Közvállalat hűtőkocsiját. A kórház szerződést kötött a közvállalattal, és a véres hústömeget a Városi Temető krematóriumában égetik el. Ez a szolgáltatás igen drága, de megfelelő kemencék hiányában más megoldás nincs. Az újvidéki kórházban mindig nagy figyelmet fordítottak a műtétek „melléktermékeire”, soha nem történhetett meg olyasmi, hogy az éhes kóbor kutyák széthordják a kidobott emberi testrészeket a kórházi konténerből.
A hulladékmegsemmisítő részleg egyelőre csak 40-50 százalékos kihasználtsággal működik, néhány klinikáról még csak ezután kezdik majd ide szállítani a hulladékot, de ha „beindul az üzlet”, napi 500-600 kilogrammot dolgoznak majd át. Egyébként egy hulladékfeldolgozó berendezés segítségével a 8 órás műszak ideje alatt 100-120 kilogramm elhasznált felszerelés tehető ártalmatlanná. Nem csak ártalmatlanná, hanem használhatatlanná is, megtörténik ugyanis, hogy egyesek ellopják a konténerekből a használt orvosi felszerelést, és visszaélnek vele.
A Vajdasági Klinikai Központ csak a saját hulladékát kezeli, egyes értesülések szerint azonban hamarosan az Újvidéki Gyógyfürdő és a Közegészség-védelmi Intézet is beszerez hasonló berendezéseket, ezeket pedig valószínűleg – használati díj fejében – egyéb egészségügyi intézetek, privát rendelők stb. is igénybe vehetik majd.
Az élmúlt évtizedek háborúi és az ínség alatt hatalmas mennyiségű orvosság halmozódott fel (adományok, emberbaráti segélyek stb.) a raktárakban. Ezeket nem használták el idejében, szavatossági idejük lejárt. Az VKK-ban összeírták, összegyűjtötték ezeket, és egy megfelelő, védett raktárhelyiségben tárolják. Szerbiában egyelőre nincs mód arra, hogy ezeket megsemmisítsék, így most elzárva várják sorsukat. A volt Jugoszlávia államai közül egyedül Horvátországban működik orvosságmegsemmisítő üzem, a zágrábi kemence – környezetbarát módon – 900-1300 fokon égeti el a veszélyt jelentő gyógyszereket.
