A szakemberek szerint az aszfaltnak nincs jövője. Amennyiben nem találnak megoldást, hogy ne veszítse el a bitumen és a kátrány a fontos elemeit ̶ amelyeknek köszönhetően elég rugalmas és tartós ̶, akkor a klímaváltozás és a globális felmelegedés miatt az útépítők minden igyekezet ellenére sem tudnak majd tartós utakat építeni.
A téma apropóját a Szabadkán keresztülhaladó nemzetközi úton a napokban folyó munkálatok adták. Az utat három, illetve két éve aszfaltozták újra, a jelzőlámpáknál és az autóbuszmegállóknál mégis összegyűrődött, megrepedt az út.
A Vojput útkarbantartással megbízott végrehajtó igazgatója, Ivan Sudarević lapunknak elmondta, ezek a felújítási munkálatok beletartoznak a rendszeres útkarbantartásba, és tulajdonképpen 2-3 évente kötelezőek.
̶ A legsérültebb részeken végeztük a felújítást. Ahol meggyűrődött az aszfalt, felújítottuk, míg a kisebb deformációknál lekapartuk, kiegyenesítettük az utat. Ezek azok a részek, amelyeket nem aszfaltoztak le három, illetve két évvel ezelőtt (az M22-es út négy sávja közül a külső kettő a városhoz, míg a belső kettő a Szerbia Útjai Közvállalathoz tartozik – a szerző megj.), tehát évekkel ezelőtt készültek. El kell mondjam, hogy a szélsőséges időjárás, a nagyon meleg, és a most hirtelen jött hideg idő is kihat az aszfalt viselkedésére, de a legnagyobb problémát az okozza, hogy nagyon nagy a terheltsége. Ezeket az utakat nem arra tervezték, hogy naponta több tucat nagy tömegű teherautó menjen végig rajtuk. Ez lakott területnek számít, ezért nem is lehet elvárni, hogy évekig ne legyen semmilyen deformáció az úton – magyarázta Ivan Sudarević.
A Szerbia Útjai Közvállalat szakembere, Strahinja Đakovački elmondta, minden évben végeznek útkarbantartási munkálatokat, természetesen mindig annyit, amennyire van pénz. Az pedig eddig is úgy volt, hogy 2-3 évente komolyabb felújítást kellett végezniük, amit ő is a nagy megterheléssel magyaráz.
̶ Kizárt dolog, hogy a Vojput rossz munkát végzett volna, hiszen soha nem volt még rájuk panasz, csakis jó minőségű bitument vásárolnak. A gond az, hogy az útfelület, a szerkezet nem alkalmas arra, hogy nagy teherkocsik közlekedjenek rajta – mondta Đakovački.
Doc. dr. Milan Kekanović, a szabadkai Építőmérnöki Kar professzora, aki tudományos kutatásokkal foglalkozik az építőanyagok témakörében, elmondta, az aszfalt rendkívül érzékeny a magas hőmérsékletre, hiszen akkor puhul, plasztikussá válik. A gépkocsik, teherautók folyamatos közlekedése, a jelzőlámpáknál pedig különösen a fékezés és az újraindulás megterheli az aszfaltot, így deformálódik.
̶ Természetesen lenne néhány megoldás, hogy ez ne forduljon elő, de azok minden esetben drágítják és komplikálják a munkafolyamat elvégzését. Egyik ilyen megoldás lehetne az is, hogy a jelzőlámpáknál olyan aszfaltot öntsenek le, amelyik kevésbé érzékeny a terhelésre, illetve ha arra a részre betont tennének. Ez viszont akkor más problémákat okoz a két anyag érintkezésénél – magyarázta a professzor, aki hozzátette, ha a teljes útszakaszra a hőmérsékletre kevésbé érzékeny, vagyis keményebb bitument és kátrányt használnának, akkor az az időváltozáskor a magas és az alacsony hőmérsékletnél nem lenne elasztikus, ami viszont repedéshez, töréshez vezetne. Még az elasztikusabb bitumen és kátrány is idővel elveszti azokat az olajokat( kipárolognak), amelyek azzá teszik, s ismét az aszfalt minőségének romlásához vezet.
nEz akkor azt jelenti, hogy az aszfalt mint az útburkolat egyik fajtája a mai körülmények között megbízhatatlan?
̶ Pillanatnyilag, amennyiben nem találnak megoldást az aszfalt puhulására, illetve másrészt arra, hogy ne veszítse el fontos tartozékait, az olajokat, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy az időjáráshoz alkalmazkodjon, akkor kérdéses lesz a használata. Mert az útépítők minden igyekezetük ellenére sem tudnak garanciát adni az utak tartósságára.
Próbálkoztak polimérek hozzáadásával, viszont azok is érzékenyek a melegre és az UV sugárzásra, ami miatt az utak „öregszenek”, azaz ugyanazokat a rossz következményeket eredményezik.
nEzek szerint a globális felmelegedés rossz, kilátástalan jövőt jósol az aszfaltnak? Mi lesz akkor a megoldás?
̶ Tulajdonképpen igen. A befektetőknek, az útépítőknek (ezek leginkább állami közvállalatok) mindenképpen oda kellene figyelni az újítókra, támogatniuk kell a feltalálókat, szakembereket, és segítséget kell kérni tőlük, hogy hosszú távon is tartós, biztonságos utakat tudjanak építeni. A világ más részein is hasonló problémákkal küszködnek, és ők is keresik a jó megoldást. Nálunk az a probléma, hogy az esetek többségében másoljuk a nyugati megoldásokat, amelyek a világban általában már elavult megoldásnak számítanak, mire hozzánk elérnek. Viszont nálunk is van olyan jó az iskolarendszer, az egyetemi oktatás, hogy számos ember tudna dolgozni a megoldáson, ha ezt támogatná az állam vagy az érintett minisztérium.
nÖn szakemberként milyen megoldást tudna ajánlani az utak tartósságának és minőségének a javítására?
̶ Természetesen gondolkodtam ezen. Én műanyag granulátumokkal javítottam az aszfalt minőségét. Egyébként Szerbiában egy újvidéki vállalat már régebb óta gyártja ezt, és van egy útépítő vállalat, amellyel nagyon jó az együttműködésem e tekintetben, eleddig sok segítséget kaptam tőlük. Ez a megoldás tulajdonképpen konzerválja az olajokat, ami elengedhetetlenül szükséges az aszfalt tartósságának megőrzéséhez. Emellett van még egy megoldás, amelyet kifejlesztettem. Ez a fajta út dilatációs hézag nélküli betonból készül, amely jelentősen csökkenti a zajt, nem fagy meg, és ami a legfontosabb, nagyon tartós. A világban nagyon sok mindenre van megoldás, azonban az csak áll a fiókokban, mert olyan társadalomban élünk, amelyik nem ad lehetőséget ezeknek a bemutatására.
