A húsz évvel ezelőtti joghurtforradalomra emlékezett a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szervezésében a párt elnöke, Nenad Čanak szombaton délben Újvidék belvárosának kellős közepén, a Zmaj utca kezdetén.
– Megvonták tőlünk az autonómiát, államcsínyt hajtottak végre, a jugoszláv alkotmányos rendet döntötték meg, letiportak mindent, de legfőképpen azokon a jogokat tiporták el, amelyeket az 1974-ben meghozott alkotmány biztosított Vajdaság autonóm tartománynak. Mindez drasztikus változásokat hozott magával Vajdaság státusában, és a mai napig elháríthatatlan akadályt gördített Vajdaság fejlődése elé. Október 5-e és 6-a alkalmából nemcsak a szomorú eseményekre emlékezünk, hiszen nyolc évvel ezelőtt éppen ekkor sikerült megdönteni Slobodan Milošević hatalmát, aki a Vajdaság elleni merényletet kiagyalta, megszervezte és véghezvitte – hallhatták Nenad Čanaktól az összesereglett polgárok és újságírók, aki a Magyar Szó kérdésére válaszolva elmondta, hogy ő hol volt, és mit csinált a joghurtforradalom idején.
– Húsz évvel ezelőtt úgy hozták a körülmények, hogy épp a tartományi pártház előtt álltam, és onnan figyeltem azt, hogy mi történik. Láttam, hogy a joghurtot, amiről az egész forradalom később kapta a nevét, a belgrádi rezsim szervezésében az újvidéki Tejgyár teherautói szállították a hőzöngő tüntetőknek, emellett élelmiszert is kaptak a spontán felvonulók, és a čelarevói sörgyár nedűjével itatták őket. Ezek a felbiztatott tüntetők gyakoroltak nyomást a vajdasági vezetésre, hogy mondjon le. Később a tartományi képviselőház épülete előtt néztem a felvonulókat, különösen megmaradt bennem az egyik transzparens felirata, amely egy síró kislány fényképét ábrázolta, aki ezzel a mondattal fordult az apjához: „Apu, csak háború ne legyen”, az ő kérésére senki sem figyelt oda, mert háború lett a joghurtforradalom vége. Több fényképet is vittek magukkal a felvonulók: Josip Broz Titoét, Karađorđéét, persze Slobodan Miloševićét, ezenkívül láthattuk még Bogdan Trifunovićot és Borisav Jovićot is. Érdemes lenne az akkori tüntetés részvevőit ma megkérdezni, hogy tisztában voltak-e azzal, amit elkövettek, tudták-e, mit csinálnak. Az a meggyőződésem, hogy tévedésben voltak, megtévesztették őket, hiszen azt mondták nekik, hogy antibürokratikus forradalom részesei, holott az az akkori tüntetéssorozat nem volt más, mint egy bürokrata, a központosításért folyó ellenforradalom – mondta Čanak.
Arra a kérdésünkre, hogy ekkor már megfogant-e benne az ötlet, hogy egy vajdasági beállítottságú pártot alapítson, a VSZL elnöke a következőt válaszolta:
– Nem, nem, ekkor még eszembe sem jutott, én nem voltam egyetlenegy pártnak sem a tagja, csak a szakmai dolgok érdekeltek, de amikor láttam, hogy a gonosztevőknek senki sem képes határozottan ellenállni, bizony elkezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy pártba kellene szerveződni, és úgy harcolni ellenük. Ehhez egy évre volt szükség.
A folytatásban az újságírók megkérdezték Nenad Čanaktól, hogy mi a véleménye Goran Knežević nagybecskereki polgármester letartóztatásáról, mire a következőket mondta:
– Nagyon érdekes, hogy egész Szerbiában Nagybecskerek jelenti a legnagyobb gondot, itt próbálják felgöngyölíteni az építőipari maffiát; szerintem ahol a lakosok száma szemszögéből a legtöbb emelődaru fellelhető, ott kell keresni az építkezések fellegvárát, márpedig ez Belgrád, és az urbanisztikai maffiát is ott kellene felgöngyölíteni. Ahol nem építkeznek évek, évtizedek óta, csak alig-alig történik valami, ott nem hiszem, hogy az építészetben sorozatos visszaélések történnek. Az a gyanúm, hogy itt valami másról van szó, a húsz évvel ezelőtt, 1988-ban a joghurtforradalommal végrehajtott államcsíny következményeit próbálnák most a statútummal helyreigazítani, s érdekes módon épp ekkor kezdik a korrupció elleni harcot, pont Vajdaságban. Nem más ez, mint boszorkányüldözés, gondoljunk csak bele, hogy akármikor választás volt Vajdaságban, mindig tettek valamit, hogy megbontsák a rendet. Ha mást nem, incidenseket szítottak, összetűzéseket kreáltak a nemzetek között, ami érdekes módon a választás lezárulásával nyomban elmúlt. Itt arról van szó, hogy a korrupció elleni harc a vajdasági statútum ellen irányul. Boszorkányüldözés lesz ez Vajdaságban, mert így akarják a lényegről elterelni a figyelmet, például a kőolajipar magánosítása körüli disznóságokról. Annak idején Slobodan Milošević elvette a Naftagast Vajdaságtól, s most ezt Szerbiából fogják az oroszoknak eladni, úgyhogy kijátszanak bennünket. Azt mondom, hogy mindaddig, míg valakiről nem bizonyosodik be az, hogy bűnös, addig az ártatlan, így a nagybecskereki esetről sem vagyok hajlandó elítélően nyilatkozni. Hozzátenném: ha Szerbiában a legégetőbb korrupciós visszaélés Nagybecskereken van, akkor azt hiszem, hogy mi nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, mert nem kell attól tartani, hogy a korrupció nagyobb méreteket öltött. Viszont mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így – fejezte be Nenad Čanak.
A VSZL emlékezések sorozatát szervezi a napokban Újvidéken azért, hogy emlékeztessék a polgárokat arra, hogy mit tettek velünk 20 évvel ezelőtt. A Futaki piacnál vasárnap beszéltek a joghurtforradalom káros következményeiről, a Merkatornál ma délelőtt tartanak hasonló demonstrációt, majd este hét órakor a Szerb Nemzeti Színházban Húsz évvel később címmel rendeznek műsoros estet.
